Karinthy Frigyes

(Budapest, 1887. június 25. - Siófok, 1938. augusztus 29.)

Író, költő. Karinthy Gábor és Ferenc apja. Anyjának korai elvesztése, az eleven szellemi környezet és Budapest világvárossá fejlődése meghatározó gyermekkori élménye. Testvérei, Etelka és Elza festőnövendékek, Emília rendkívüli nyelvtehetség. Apja művelt tisztviselő, Karinthy költő és filozófus baráti kör, képzőművészeti, irodalmi, filozófiai viták légkörében nevelkedett. A felnőttek a pozitivizmus és a francia kultúra megszállottjai, Karinthynak az egyoldalú német orientáció helyett már korán az egész európai kultúrára nyílt rálátása. A Markó utcai reálgimnáziumban a gondos humánoktatás mellett a természettudományok főszerepet kaptak.

Humorérzéke, kritikai hajlama hamar megnyilatkozott gyermekkori naplóiban, s 15 éves korában megjelent Nászutazás a Föld középpontján keresztül című parodisztikus regényében. Érettségi után állítólag matematika-fizika szakra iratkozott be, valójában csak az bizonyos, hogy 1906-ban már közölte írásait Az Újság, majd több napilap, 1908-tól a Nyugat. 1912-ben Nagy Endre kabaréjában bohózattal mutatkozott be. 1906 tájt összebarátkozott Kosztolányival és Csáth Gézával; ez utóbbi révén ismerkedett meg a freudizmussal.

Karinthy fellépésekor a magyar tudomány a virágkorát élte, Európa élvonalában volt. Karinthy mohó szenvedélyességgel vetette bele magát a pesti szellemi életbe. „Nem lehet meg a művészet tudomány nélkül" - vallotta, s ismereteit olvasmányai mellett hanem tudós barátaitól első kézből szerezte. Nemcsak lelkes híve a repülésnek, hanem Wittmann Viktor segítségével ki is próbálta.

Freud, Strindberg és Weininger nőszemlélete Karinthy novelláinak, tárcáinak meghatározója. A francia felvilágosodás írói mellett odafigyelt a kortárs filozófusokra is. 1912-ben látványosan tört be az irodalomba. Megjelent az Esik a hó, feltűnést keltve biológiai-kórbonctani naturalizmusával, a Ballada a néma férfiakról című két novelláskötete, az Együgyű lexikon és a Görbe tükör humoreszkgyűjteménye és az Így írtok ti. Ez utóbbiban a Nyugat-mozgalom mellett kardoskodó irodalompolitikai vitairatot formált a konzervatívok, a népnemzeti iskola ellenében. Szatirikus bírálatokat írt, és egyedülálló komikus szó- és formakincset alakított ki, forradalmasítva a humor, a szatíra művészetét.

1910-ben kezdődött idillje Judlik Etellel, 1913-ban feleségül vette. A háború kitörése fokozta pacifizmusát, s Grimasz (1914) című kötetében az elsők között tiltakozott ellene. Az Utazás Faremidóba (1915) című szatirikus fantasztikus gulliverádája és a Holnap reggel (1916) című drámája is háborúellenes motívumokat tartalmaz. Aforizmába fogalmozta világnézetének lényegét: „A háború ellentéte nem a béke, hanem az eszmék forradalma." E szellemben jelent meg 1918-ban Krisztus és Barrabás című kötete, szatirikus publicisztikájának csúcsa. A polgári forradalmat helyeselte, a proletárdiktatúrát nem. Feleségének halála miatt visszavonult a közélettől. Naplójegyzetei szörnyű fájdalomról tanúskodnak: „Úgy érzem, agyamban daganat képződött" - írta le a baljós szavakat 1918. október 28-án.

A politikai fordulatok is meggyötörték: a kommün bukása után kipellengérezte a fehérterror ideológiáját, s ettől kezdve jobbról is, balról is támadták. 1920-ban feleségül vette Böhm Arankát. Az elsők között tűzte tollhegyre a szélsőséges diktatúrákat, Mussolinit, Hitlert, Sztálint. Felolvasó körutakon vett részt a húszas évek végén, az elcsatolt magyarlakta területeken is, s megrázó vallomásokat írt magyarságtudatáról. 1930-ban jelent meg formai szempontból bravúros verskötete, a Nem mondhatom el senkinek.

1931-ben részt vett egy Zeppelin-utazáson, szerepelt PEN és eszperantó kongresszusokon. Regényben, elbeszélésben, humoreszkben a hagyományos formákat a groteszk, az abszurd, a relativista fekete humor irányába fejlesztette tovább. 1936-ban műtötte meg agytumorát Karl Olivecrona. 1937-ben jelent meg a Mennyei riport, fantasztikus korszatírája a „túlvilágról", s az Utazás a koponyám körül című regénye agyműtétjéről. Sajtó alá rendezte Üzenet a palackban című verseskönyvét; ennek megjelenése előtt, nyaralás közben halt meg.

A névadás

Karinthy Ferenc író, Karinthy Frigyes fiának levele az édesapja nevének felvételével kapcsolatban.