Rövid távú diákmobilitás
Scharnhorstgymnasium
Hildesheim
2022.09.16-10.09.

Horváth Eszter

A külföldön tartózkodásomból többféleképpen is profitáltam. A német nyelvtudásom gyorsan fejlődött, a végére már szinte mindent értettem, még ha hadarva is hangzott el, és saját magam is ki tudtam fejezni minden szituációban. De ezen kívül még a német oktatási rendszert is megismerhettem, ami egyre jobban eltér a miénktől, főleg a 11. osztálytól, amikor már az egyes jegy helyett a 15 pont lesz a legjobb. Ameddig kint laktam Németországban, függetlenebb lettem, és úgy érzem ezután a 3 hetes külföldi utazás után, hogy később is el tudnék Németországban boldogulni, és egyetemre is szívesen mennék oda.

Az iskolai élet még pont csak elkezdődött, amikor megérkeztem szeptemberben, ráadásul a cserepartnerem évfolyamában pont abban az évben új osztályokra lettek felosztva a diákok a fakultációk miatt. De pont emiatt is nem csak az osztályban lévő diákokkal lettem jóban, hanem azokkal is, akik a cserepartnerem régi osztálytársai voltak, emiatt pedig évfolyam szinten mindenki összetartóbbnak tűnt. De valószínűleg az is közrejátszott ebben, hogy ők már hetedik osztálytól kezdve egy iskolába jártak, mert a németeknél a legtöbb gimnázium hamarabb kezdődik, nem pedig a kilencedik osztállyal. Mindenesetre az iskolai életben a szüneteket tartom kulcsfontosságúnak, mert akkor ültünk mindig össze beszélgetni.

Az iskolai tapasztalataim közül például nekem az tetszett a legjobban, hogy a diákok órai aktivitása sokat számít az év végi jegyükben, és a nagyobb dolgozatokat hónapokkal előre tervezik a tanárok, így elég időt hagyva a tanulásra úgy, hogy be tudják osztani az idejüket egy-egy hétre, és akár hónapra. Ami még nekem nagyon tetszett az az volt, hogy majdnem az összes óra dupla óra volt, köztük csak egy 5 perces szünettel. Ezért még ha 8 órájuk is volt egy nap, csak 4 tantárgyból kellett felkészüljenek. De az órákon is könnyebben el tudták mélyíteni az anyagot, de mégis volt egy apró szünetük közte ha gyorsan akartak valamit enni vagy mosdóba menni.

A második héten, amikor kint tartózkodtam, kezdtem észrevenni a német nyelvtudásom fejlődését. A cserepartnerem alapvetően hadarva beszélt, és bár velem megpróbált mindig viszonylag lassabb tempóban beszélni, ha más is ott volt velünk, akkor észre se vette, de már hadart. Ezért viszont nekem is gyorsan hozzá kellett szoknom, hogy megértsek mindent, még ha eleinte úgyis hangzott az egész mondat, mintha egy szó lenne az egész.

Ameddig a cserepartnerem családjával laktam, meg is mutatták, bár már hallottam előtte is, hogy mindent, amit tudnak, szelektíven gyűjtenek, ami nem csak a tejes dobozokra vonatkozik, de egy-egy használt teafilterre is. De az újrahasznosításra Németországban szigorú szabályok is vonatkoznak, aminek a látottak alapján eredménye is van.

Szerintem az európaiak egyik legfontosabb értéke a család, ami a cserepartneremnél is így volt. Egyik hétvégén, amikor már náluk voltam egy ideje, tartottak egy családi összejövetelt, amit azt meséltek, hogy minden évben tartanak, és mindig meghívnak minden rokont az ország összes részéről, és tényleg mindannyian el is jöttek egy közös vacsorára.

A külföldön töltött időt mindenképpen hasznosnak éreztem, mert így már könnyen el tudom képzelni a jövőmet már Németországban is, és az ott töltött időm alatt megismerhettem számos embert, akikkel bármikor tudok beszélni, és remélem, hogy még lesz alkalmunk találkozni is az Erasmus+ programon kívül is.