Van művészi vénád?
Immár hagyományosan az idei évben is megrendezésre került a Ludwig múzeum szervezésében a Van művészi vénád? elnevezésű középiskolai kortárs képzőművészeti verseny. Témája a FOOD volt.
Az iskola négy fős csapata: Becker Panna 11.E, Lan Anh Veronika 11.IB, Mogyorósi Anna Imola 11.IB, Kristóf Bulcsú 11.IB pályaművével elnyerte a verseny II. helyezését. Felkészítő tanáruk Váradi Emese vizuális kultúra tanár volt. Gratulálunk nekik a szép teljesítményhez!
A csapat témája a fine dining rétegességének bemutatása volt több szemszögből, lényeg a befogadó saját interpretálásának elősegítése.
Dinner is not over
Degusztációs menü
(Becker Panna)
A fine dining-ban mindig van valami új, valami meglepő, valami újabb réteg, amellyel egy új íz élményt élhetünk át — tehát a vacsorának nincs vége szimplán az étel alapvető funkciójának betöltésével.
Koncepciónk alapvetően abból a gondolatból indul ki, hogy milyen más szerepet tölthet be az étel az alapvető táplálás és életben maradás mellett. A mi válaszunk erre a fine dining, amely ugyan azokkal az elemekkel operál, mint a művészeti ágak, ez is egy médium, azonban nem az életben tartás a célja, hanem az önkifejezés, a vizuális esztétika, amely egy élményt nyújt a fogyasztónak.
Megalkotott művünkket elsősorban sokoldalúsága miatt választottuk, és már előre tudtuk, hogy ezt a rétegességet legjobban rizográf technika felhasználásával fogjuk tudni leginkább bemutatni.
Szerencsénk volt találkozni egy a Borkonyhában dolgozó szakáccsal, Men Sovanarával, aki mélyebb betekintést nyújtott a fine dining a világbába, és egy személyes élménnyel, saját főztjével gazdagított minket. Többek között itt győződtünk meg róla, hogy ez a kiváltságos étkezésnek megannyi hátulütője is van. Legyen ez a konyhai hierarchia, vagy a pazarlás mennyisége. Tudtuk, hogy ezt is fel fogjuk használni munkánk során. A következő lépés a grafikák megrajzolása volt, amit aztán egy rizográf műhelybe, a Hurrikán Pressbe nyomtattuk ki. A műhelyet korábbról, egy workshopról már ismertük.
Habár személyes élményünk Men Sovanara szakáccsal nagy hatással volt ránk, más műveknek is köszönhető a végleges pályamunkánk. Ezek közé sorolható A menü című 2022-es film, amely talán a leginkább felkeltette érdeklődésünket a fine dining komplex világa iránt.
Chiharu Shiota- The Key in the Hand volt a mű, amely láttára megszületett az első gondolat, hogyan is fogjuk installálni a rizográf nyomatainkat, hiszen ez a fajta függesztés igazán be tudja vonni a befogadót a műalkotásba, ami egyik fontos célunk volt. Említésre méltó még Catherine Eaton Skinner - Bird Screen c. műve, és Daniel Spoerri a képen látható műve is.
Néhány bukkanóba is beleakadtunk a kivitelezés során. Például nem számítottunk rá, mekkora kihívás a rizográf nyomtatás folyamata, emiatt kétszer kellett mennünk a Hurrikán Pressbe, hogy mindennel készen legyünk. Új kihívás volt a színrétegekkel dolgozni, azonban mindenki kivette részét az alkotásban és közösen alkottuk meg a rétegeket, amik aztán egymásra kerültek különböző színekben. Iskola után pedig sokszor maradtunk még, hogy együtt rakhassuk össze művünk darabjait, és úgy érzem a végére már gyorsabban, hatékonyabban tudtunk dolgozni.
Az installált művünk alapvetően 2 részből áll. Az egyik a függönyök függesztése, a másik egy kis kiadvány. Az függönyök függesztése egy groteszk, megfordított módon installáltuk. Fent a vágódeszka látható, amely a munkásosztályt, a földön pedig egy megterített asztal, ami a társadalom legfelső rétegét szimbolizálja. Lehet, hogy a munkásosztály dolgozói vannak többen, mégis a fogyasztók akarata diktál. A két elem között pedig a fine dining minden rétege, eleme látható. Az a egy folyamat ahogyan az asztalra kerül az étel elemenként. Az ún. függönyöket 3 részre osztottuk, és mindegyik más értelmet nyert. A két külső függöny egyike tartalmazza az étkezés felszínes bemutatóját, az étel látványát, a másik pedig az absztrakt elemeket, amikkel a művészethez köthetjük a fine diningot. Középső sorban a kritikai aspektusokat ábrázoló függöny került, mivel az ezen feltűnő hátulütőket, az áldozatokkal járó ételek elkészítését az ember nem biztos hogy észreveszi a pozitív elemek mögött megbújva, még akkor is ha ezek súlyosabb és nagyobb értékkel bírnak. Ennek köszönhető, hogy ezek a lapok nagyobbak, A4-esek. Művünk körbejárható, több szemszögből élvezhető, hiszen mindegyikből más-más értelmet nyer. Az installáció mellett kiállított „Degusztációs menü” című kis füzet pedig az étlap a megterített asztal mellé, amelyben külön-külön megtekinthetőek a menün szereplő ételek, avagy grafikák, amelyekből felépül a fine dining teljes képe a függönyökön.
Műleírás
(Mogyorósi Anna Imola)
Az ételről szinte mindenkinek az evés mint életben maradáshoz elengedhetetlen cselekvés jut eszébe, de vajon jelenthet-e ez a fogalom többet? A hazánkban kevésbé ismert kulináris művészeti ág, a fine dining, erre a kérdésre ad választ. Ez az étkezési forma a táplálkozás élményére fekteti a hangsúlyt, mivel különböző ízkombinációkat és textúrákat ötvözve nyújt különleges és felejthetetlen élményt.
Ami leginkább megragadott minket, az a szakma rétegessége volt mind átvitt értelemben, mind szó szerint. Ez a konyhaművészetben az ízek, a textúrák és az elegáns megjelenés mögött megbúvó áldozatok, míg alkotásunkban a rizográf technika és a képfüggönyök útján jelenik meg.
A három függöny ezt a többszörös rétegződést mutatja be. A szélső függönyök a fine dining fizikai szépségét és ízélményét jelenítik meg. A középső függönyökön a fine dining hátulütői ,,háttérbe szorulva", de mégis felnagyítva kerülnek szemléltetésre, hiszen ezeket elsőre az ember nem feltétlenül veszi észre, pedig nagyobb jelentőséggel bírnak, mint a felszínen lévő esztétikai elemek.
