Megjártuk Litvániát
2025.dec.10-17
024-1-HU01-KA121-SCH-000326017, 2025-1-HU01-KA121-SCH-000204465
A projektet az Erasmus + finanszírozta
Van az az ország északon, Litvánia. Van valami rózsaszín levesük, színes népviseletük, meg a fővárosa is szép elvileg, Vilnius. Még az is lehet, hogy havazni fog… Elmegyünk?
Ezekkel a gondolatokkal a fejükben jelentkeztek a diákok az Erasmus+ programra 2025. őszén. És hogy megegyezett-e a program az elképzeléseikkel? Vegyük végig!
Az útnak felkészülten álltunk neki, ugyanis egyenesen az ELTE litván tanszékéről tartott nekünk előadást az ország történelméről és kultúrájáról Dr. Laczházi Aranka, ezen felül pedig hasznos tanácsokkal látott el minket és megosztotta velünk, mit érdemes kipróbálnunk majd. Mi több, pár alap kifejezést is megtanulhattunk.
2025. december 10-én izgatottan vártuk tanárainkkal együtt a repülőgép indulását, majd sietve szálltunk le és indultunk neki a városnak, hogy minél hamarabb felfedezhessük azt. Először azonban elfoglaltuk a szállást, amit egy régi kolostorból alakítottak át. Ezután nekivágtunk az óvárosnak. A mesebeli főutca és a karácsonyi díszítésben gazdag kirakatok ámulattal töltöttek el minket, a karácsonyi vásárról nem is beszélve, ami pont olyan volt, mint egy ünnepi üdvözlőlap festménye. Miután kigyönyörködtük magunkat, elindultunk fogadó iskolánk, a Vilnius Solomo Aleichemo ORT Gimnázium diákjaihoz, akik egy kávézóban vártak minket egy, a tiszteletünkre rendezett köszöntő partival. A helyszínen előadást hallgattunk meg a Litvániában kialakult zsidó közösség történetéről, majd megkóstolhattunk pár ízletes ételkülönlegességet és még a két ország táncaiból is megtanítottunk egymásnak párat.
Másnap először a Holokauszt múzeumba látogattunk el, ahol személyes történetekkel és interaktív foglalkozással segítettek nekünk megérteni a második világháborús borzalmak megrázó valóságát, majd Samuel Bak, a vilniusi gettó szülöttjének festményein keresztül ismerhettük meg a gettóban élők és onnan menekültek lelkivilágát.
A napot városnézéssel zártuk, ahol még a karácsonyi busszal is utaztunk, amit maga a Mikulás vezetett.
A harmadik nap délelőttjén kezdtünk neki a projekt feladatnak. A prezentációkat öt helyi Világ Igazáról készítettük vegyes csoportokban. A Világ Igaza címet olyan nem zsidó személyek kapják, akik zsidókat mentettek életüket kockáztatva a holokauszt alatt. És mivel péntek volt, még egy iskolai Shabbat szertartáson is részt vehettünk. De ezzel még nem ért véget a nap, ugyanis a városban Kárai Dani, kinti Kőrösi-Csoma Sándor ösztöndíjas tartott nekünk magyar történelmi emléktúrát. Nem is gondolná az ember, hogy két, még csak nem is szomszédos országot ilyen sok közös pont köthet össze.
A program alatt a vilniusi magyar tanszéken is megnézhettük, miként ápolják kint anyanyelvünket. A napot a Litván Nemzeti Opera és Balett Színház két kortárs balettjével zártuk, amiket a szünetben és az előadás után lelkesen boncolgattunk.
Aztán jött a szombati nap. Úticél: Kaunas. Idő: …hideg. Nagyon hideg. Már sejtettük, hogy az időjárás készül valamire, de nem volt lehetőségünk ezzel foglalkozni, mert a Vilniustól nagyjából 85 km-re lévő középkori városban meglátogattuk a Chiune Sugihara múzeumot. Sugihara japán diplomata volt, aki több ezer zsidót mentett meg és ezzel kiérdemelte a Világ Igaza címet. Az emlékházban az érdekes történetek mellett rengeteg interaktív elemmel várt minket a múzeum, mint például a napló, amit ha kinyit az ember, megszólal a hős feleségének egy napja felolvasva. Túravezetőnk a kaunasi kirándulás során a múzeumon kívül megmutatta nekünk még a pont az e-ről szobrot is (igen, ez egy golyó szobor, ami a litván ė betű fontosságára emlékezteti az arra járókat).
Vilniusba visszatérve kellemes meglepetés fogadott minket: elkezdett nagy pelyhekben szállingózni a hó. A mozgalmas nap fáradalmait egy kis hógolyózással zártuk.
Vasárnap Uzupist fedeztük fel. Mint kiderült, ez Vilnius művésznegyede, független “köztársaság”, az absztrakt művészek paradicsoma. A városnézés során nemcsak mérhetetlen mennyiségű utcai festményre és szoborra bukkantunk, megtaláltuk a köztársaság alkotmányát is, amin olyasmik szerepelnek, mint “Mindenkinek van joga szeretni és gondozni egy macskát.” vagy “Az embernek joga van a boldogsághoz, de a boldogtalansághoz is.”
Másnap Raya, az ottani Erasmus koordinátor tartott nekünk egy történelmi sétát a belvárosban.
Utolsó teljes napunkhoz értünk Vilniusban. Az iskolában először mi prezentáltuk előadásainkat. Ezek a magyar nyelvről, konyháról, Hungarikumokról és hasonló érdekességekről szóltak. Ezután a csapatok egymás után mutatták be projekt munkájukat, majd az oklevelek átadására került a sor.
A kérdésre, hogy megfelelt-e az út a várakozásoknak, bátran kijelenthetem, hogy felül is múlta azokat. Amellett, hogy bővült tudásunk a litván és zsidó kultúrával kapcsolatban, új barátokat is szereztünk, és persze rengeteg élményt. Izgatottan várjuk a folytatást, hogy áprilisban megmutathassuk a litvánoknak Budapestet.
Balogh Enikő
11.B