Gitta néni elment...

Elment Gitta néni...

Pótolhatatlan veszteség érte iskolánkat. Tantestületünk alapító tagja, kerületünk Pro Urbe díjas művésztanára, számtalan diákunk és kollégánk mentora, mindannyiunk Gitta nénije ma hajnalban örökre eltávozott közülünk.

Gitta néni itt, a XVIII. kerületben született, itt élte le életét, itt tanított (a Karinthy Frigyes Gimnázium 1986-os megnyitása óta iskolánkban) és itt alkotott művészként.

A hosszú évek során megszámolhatatlanul sok iparművész és képzőművész-palánta, valamint későbbi rajztanár kezdte művészi, pedagógusi pályáját az ő rajzóráinak, valamint tehetséggondozó tanfolyamainak magukkal ragadó sodrásába kerülve.

Az általa vezetett alkotótáborok, művészettörténeti alapon szervezett külföldi tanulmányutak örök emlékül maradtak és maradnak a résztvevők lelkében.

Nyugdíjba vonulása után is, egészen a legutóbbi időkig visszajárt a Karinthyba, ahová mindig szeretettel vártuk, sőt elvártuk.

Beült a 14-es "rajzterembe" és kedves mosolyával az arcán fogadta a mindig nagy számban érkező tisztelőit/hódolóit/csodálóit. Sokan csak beszélgetni, köszönni jöttek, de sokan hozták be félig elkészült alkotásaikat is, várva a szokásos továbblendítő, megtermékenyítő gondolatot a továbblépéshez, befejezéshez.

A hátsó padokban mindig ott ült és rajzolgatott néhány csemete, akiket annak idején Gitta néni rajzszakkörein nevelkedett szüleik hoztak be gyakorolni, fejlődni, vagy csak hallgatni a csodálatos történeteket, anekdotákat, amikre mindig számíthattak a jelenlévők.

Egyelőre el sem tudom képzelni, hogy mennyire üres lesz a rajzterem, a péntek délutáni iskola nélküle. Bár hiszem, sőt tudom, hogy az általa elvetett mag - a művészet szeretetének és a szeretet művészetének palántája - nagyon sok emberben kicsírázott és szárba szökkent. Gitta néni emléke, szeretettel és a művészetek iránti alázattal teli szelleme fennmarad, amíg csak egyetlen ember is lesz a Földön, akinek megadatott, hogy ismerhette Őt.
[HL]

Gitta néni gyászjelentés