Kirándulás Angliában

Kedves Karinthy Frigyes és Családtagjai!

Reméljük, jó egészségben talál levelünk!

Szeretnénk nektek beszámolni a 9.akny/bkny/ekny osztályok, valamint a 9.d 14 tanulójának angliai utazásáról.

Az angol kny-esek vizsgái után mindössze egy nappal, vasárnap hajnali 4-kor indultunk, június 8-án. Bizonyára feltűnt a csend azon a héten az iskolában, hiszen mi az egészet az Egyesült Királyságban töltöttük. (Ha okosak voltatok, akkor kiélveztétek ezt nyugalmat, ugyanis 16-án, hétfőn már viszontláthattatok- és hallhattatok bennünket.)

Az első napunk utazással telt. Szerencsére mindegyikőnk aludt legalább egy kicsit a sok beszélgetés és nevetés mellett a buszon. Megállóinkkor pedig a kötelező mosdószünetet követően többen is megmozgattuk a sok-sok ülés miatt elgémberedett végtagjainkat. Este 8 körül a belga-német határon lévő tranzitszálláson felszenvedtük a bőröndjeinket 2 emeletnyi lépcsőn, és a nap fénypontjaként oda-vissza ugráltunk egyik országból a másikba, amíg aranyra festette őket a lemenő nap.

Másnap kemény 5:45-ös indulással kezdtük meg utunkat Dunkerque-be a komphoz, ahol rengeteg fish and chipset ettünk, és a hajó oldalán kiálltunk a hihetetlenül erős szélbe. 2 óra elteltével megláttuk Dover mindig havasnak látszó mészkőszikláit, majd egy sirályraj társaságában kikötöttünk.

Innen a Windsorba tartó buszúton sok érdekességeket hallgattunk meg Angliáról az idegenvezetőinktől. Többek között azt is megtudtuk, hogy ha valaki megbukik a Cambridge Egyetemen, akkor nem folytathatja ottani tanulmányait.

A városba érve meglátogattuk VIII. Henrik kedvenc kapuját a kastélyban, megnéztük a végtelenbe vezető zöld utat, és a szabadidő alatt sétálhattunk a Temze partján, és könyvesboltokba és egzotikus gyorséttermekbe is betévedtünk.

Este a befogadó családok mindenkit pizzával és sültkrumplival vártak.

Kedden Lacockban kezdtünk: végre megcsodálhattuk Lily és James Potter házát. (Na, Karinthy, te ezt biztos nem láttad még!) Innen továbbindultunk, hogy meglátogassuk a Malmesbury Apátságot, majd gyors sétát tettünk Tetburyben. Utána már úton is voltunk a Berkeley Castle felé. Itt körbevezettek bennünket, megtudtuk, hogy a Drake kapitány ládájaként kiállított műtárgy igazából csak egy várkisasszony tulajdona volt!

A délután további részében Bath városában néztünk körbe, többen is 5 órai teázást tartottunk, mások shoppingoltak, vagy éppen az ókori római fürdőkhöz látogattak.

Negyedik napunkat Wales legnagyobb városának, Cardiffnak a felfedezésével töltöttük. A múzeum, a vár, a templomok, a sok-sok lehetőség és a hangulat még csodásabbá tette ezt a várost. Utána – még mindig Walesben maradva – a Big Pit nevezetű szénbányába mentünk. Sisakot, fejlámpát, minden, a túléléshez szükséges eszközzel felszerelt övet kapva ereszkedtünk 90 m mélyre a föld gyomrába, hogy aztán körbevezessenek bennünket, és mindenfélét meséljenek nekünk az egykori bányászok. Történeteik nagyon érdekesek voltak, de ugyanannyira szomorúak is, ugyanis megtudtuk, hogy rengeteg felnőtt és kisgyerek lelte halálát az alagutakban, amíg még üzemelt a hely.

Következő nap a Warwick Castle széles programválasztékában merültünk el. Volt Rózsák háborúja újrajátszás lóháton, hajítógépezet, labirintus, berendezett régi szobák, még igazi narvál szarv is akadt, de a legjobb mind közül az akciódús solymász bemutató volt, ahol egy izgalmas történet részeként különféle ragadózómadarak repkedtek a fejünk felett.

Ezekután Stratford-upon-Avon volt az úticélunk, ahol valami oknál fogva többen látogattuk meg az egész évben nyitva tartó karácsonyi boltot, mint magának Körterázó Vilmosnak (A.K.A. William Shakespeare-nek) a szülőházát.

Első és utolsó teljes angliai péntekünkön mi más is lett volna jobb, mint kirándulni a tengerpartra? Évfolyamunk pontosan ezt tette: Dorset kör alakú öbléből elképesztően gyönyörű emelkedőkön, napfényben sütkérező tehenek mellett túráztunk el a Durdle Doorhoz, majd a különleges Chesil beach-en másztuk meg a kavicshalmokat.

A 13-14 Celsius fokos vízben sokan megmártóztak, még néhány tanárunk is!

Az utolsó brit reggel sietős pakolással és a családoktól való érzelmes búcsúzkodással telt. Miután Trowbridge-et magunk mögött hagytuk, a Stonehenge nagy kavicsai voltak az utolsó látványosságaink a szigetországban. A soktucatnyi kép elkészítésénél annyit ugráltunk, hogy az aznapi tesiórát ki is pipáltuk.

Vasárnap végigutaztunk 3 országon, és az a-sok Mosonmogyoróváron tapsviharral búcsúztak Gábortól, aki 8 napig vezette őket az idegenben. Zenével és nevetéssel, szóban játszott Színözönnel telt az út utolsó része.

Hálásak vagyunk, hogy elmehettünk, és hogy ilyen nagy kaland kerekedett ki az útból.

Külön köszönet illeti a kísérő tanárainkat, amiért kedvesen és türelemmel kezelték kisebb-nagyobb csacsiságainkat, és még viccesebbé varázsolták utunkat. Valamint Lajost, a b-sek és az e-sek idegenvezetőjét, illetve Zolit, Lacit, Gyurit és Istvánt, kitartó és pontos buszvezetőinket is, akiket talán a következő 0.-osok is megismerhetnek majd a következő évi angliai kiránduláson.

Reméljük, hogy örömmel olvastátok levelünket, melyet épp az autópályáról adtunk fel egy walesi sárkánnyal, hogy kikerüljük a postaköltségeket. Visszahozná az alváshiányban megcsappant lelkesedésünket, ha a veterán angliai utazóknak szép emlékeket, a leendő karinthys turistáknak pedig sikerülne ezzel kedvet csinálni.

Üdvözlettel:

Az idei 8 napra Nagy-Britanniába emigráló karinthysok