Feketén-fehéren

Koncepció leírás

Művünkben a téma egyik legkézenfekvőbb kérdését boncolgattuk: Létezik-e szabad választás?
A munkafolyamat során azt próbáltuk megvizsgálni, mi miatt nem dönthetünk - sokszor tudat alatt - szabadon. Bizonyos dolgok, például a média, anyagi helyzetünk vagy akár születési helyünk, idejünk, akaratlanul is befolyásolják döntéseinket. Ezen tényezők miatt nem biztos, hogy az adott választás témájáról minden információ a birtokunkban van. Lehet így szabadnak nevezni a választást?

A mű kétrétegű és ebben a kétrétűségben hivja fel a figyelmet az egyén számára minden pillanatban előkerülő kötelező választási momentumra. Az alkotók által kiválasztott társadalmi csoport, a hajléktalan egyének életútja egy adott időben meghozott döntésen, illetve a sorsukat meghatározó információk fals értékelésén illetve - döntések sorozatán - a „Szabad Választáson” - fordult egy meghatározott - adott helyzetben rossz irányba. Az installáció pedig ezt a döntési pillanatot emeli ki, amikor arról határozhatunk, hogy észrevesszük-e ennek a társadalmi csoportnak a jelenlétét és teszünk-e azért, hogy a rendelkezésünkre álló eszközökkel változtassunk , vagy belesimulunk a megszokásba, nem tekintünk a dolgok mögé és maradunk a felszínen. Ez a „nemdöntés” is döntés, választás, amelyet mindig meg kell előzzön a minél mélyebb ismeretszerzés választásunk tárgyáról.
A mű így egy szélesebb társadalmi kérdést is felszínre hoz: mindenki birtokában van-e annak a döntés előtti aktuális ismeretnek, ami aztán választását meghatározza.

Van művészi vénád?

A mindennapi utca látványa és benne a hajléktalanok ma már ugyan hozzátartozik, sajnálatos módon, mindennapi életünkhöz, de egy-egy emberi sors kicsiben kiemelten tükrözi, hogy egy adott pillanatban, hozott döntés/választás egy egész életet határoz meg.
E sorsokon keresztűl szembesülhetünk azzal, hogy milyen szerepe van ez egyén és ezen keresztül a egy társadalom életében a kis és a nagy választásoknak

Van művészi vénád?

A mű két részből áll, fő fókusza a szemlélő egyéni választása. Egy függöny pontosan úgy takarja el szemünk elől a napfényt, tájat vagy a mögötte lévő tárgyat, mint a befolyásoló tényezők az információt, ezért a mű fő motívuma egy vörös függöny lett. A vörös szín felkelti az emberek figyelmét, érdeklődését, egyszerre fájdalmat, erőt és szeretetet sugároz. A függöny mögé egy fotósorozatot helyeztünk, azonban néhány, a mindennapokban is előforduló képet láthatóvá teszünk. A néző kezében van a döntés, hogy szeretné-e látni a többi képet is, tesz-e egy jelképes gesztust, elhúzza-e a függönyt.

Van művészi vénád?

Művünk másik része egy fotósorozat. Elkezdtük vizsgálni a saját döntéseinket, majd a környezetünket, kiemeltünk egy társadalmi csoportot, akiket mindenki ismer, mégsem fordítunk rájuk elég figyelmet: a hajléktalan emberek. Az ő életükben óriási szerepet játszott vagy éppen nem is létezett a szabadság a választásban. Az ő sorsukról, róluk készítettünk fényképeket.
Ha látogató, a szemlélő elhúzza a függönyt, hajléktalan emberek portréi és az ő szájukból elhangzott mondatok lesznek láthatóak. Információt, tudást adunk át a nézőnek, és lehetőséget a választásra. A hajléktalanság azonban csak egyetlen példa azon dolgok sokasága közül, mik felett az ember nap mint nap szemet huny.

Van művészi vénád?

Ezzel a művel szeretnénk megadni mindenkinek a lehetőséget, hogy szabadon válasszon tudásról, szemléletváltásról.

A prezentáció szövege

Ötleteltünk, közösen gondolkodtunk a témán. Kerestük az utat hogyan fogalmazzuk meg a felvetődött gondolatainkat. meglátogattuk az időgép kiállítást, ott dőlt el, hogy a fotó lesz az a nyelv amit használunk a megfogalmazáshoz.
A kutatómunka során találkoztunk az alábbi művészek munkáival: Diane Arbus portréinak a szereplői, akik hátrányos helyzetű, periférián lévő csoportok voltak, illetve Adam Broomberg és Oliver Chanarin ghetto című munkája fogott meg minket. Az utóbbi műben egy pszichiátria lakói önkioldó segítségével készíthettek magukról képeket, így mutatva be magukat és a saját választásukat. Ezek alapján körvonalazódott ki hogy mit szeretnénk.
Továbbá az ISBN galéria könyvei és a Kistehén Bocsánat című zeneszám dalszövege is ihletet adott.

Általában nem vagyunk minden információ birtokában. Lehet-e így szabadnak nevezni a választásainkat?
A saját tudásunk, látásmódunk a kapott információkból épül fel. A tudatlanság afféle akadályként befolyásolja a döntéseinket, de nem biztos hogy minden helyzetben át szeretnénk lépni ezt az akadályt. Miért pont a hajléktalanok?
Próbáltunk egy olyan témát keresni ami mindenkit körülvesz, mindenki életének a része. Az első gondolatunk erre az utca volt, ahol a társadalom egy kirekesztett csoportja, a hajléktalan emberek élnek. Úgy döntöttünk hogy a hajléktalan emberek témájával jelenítjük meg az információt és tudást.

A képeinkkel szeretnénk felhívni a figyelmet, egy társadalmi problémára, ami jelen van a mindennapi életünkben mégsem foglalkozunk vele eleget, ez a hajléktalanság és a hajléktalan emberek sorsa. Az ő életükben döntő szerepet játszott vagy szinte nem is létezett a szabadság a választásban. Ennek ellenére ők csak egyetlen példa a számos olyan dolog közül, ahol megfelelő mennyiségű információ nélkül ítélkezünk. Ez az információhiány ugyanúgy vonatkozhat a politikai választásokra vagy akár történelmi eseményekre (,mint a kisebb hétköznapi döntésekre.)

Kezdetben a saját környezetünkben kezdtünk választásokat keresni, és a fotósorazatunknak választott témát vizsgálni.

A folyamat során segítséget kaptunk sok, a témánkkal foglalkozó szervezettől. Többek között beszéltünk a Város Mindenkié Csapatának egyik tagjával, Krivácsy Balázzsal, aki bevezetett minket a témába és megválaszolta a kezdetben felmerülő kérdéseinket.
Később lehetőségünk akadt részt venni egy Élő Könyvtár nevű programon az Első Kézből a Hajléktalanságról szervezettel, ahol megismerkedhettünk Jutkával, Takival és Gyulával három, hajléktalanságot megélt emberrel. Ők elmesélték nekünk élettörténeteiket és, hogy hogy kerültek ebbe a helyzetbe és hogyan kerültek ki onnan.

Van művészi vénád?

Van művészi vénád?

A városban élő hajléktalan emberekről is készítettünk fényképeket. Egy egész más élmény volt ezekkel az emberekkel találkozni, de úgy hogy sejtettük mit rejthet a múltjuk egészen máshogy viszonyultunk hozzájuk.

Van művészi vénád?

Van művészi vénád?

Van művészi vénád?

Az utolsó alkalommal a Máltai Szeretetszolgálat egyik szállójára látogattunk el egy portréfotózás keretei között. A fotózásokra elkísért Puszt Zsófia fotóművész aki átadta tapasztalatait.

Műleírás

Az interaktív művünkben egy egyéni választás elé állítjuk a szemlélőt. Egy függöny mögé elhelyeztünk információkat: idézeteket és egy fotósorozatot. Néhány képet azonban láthatóvá tettünk mert ezek a mindennapi látvány részét képezik. Ezek alapján eldöntheti a néző hogy továbbra is elfogadja hiányos tudásat vagy él a lehetőséggel és több figyelmet szentel a problémának. A néző úgy választhat szabadon amennyire a mindennapi életben teszi.

A képek által bemutatott problémára, a hajléktalanságra sokan nem figyelnek, akár a tekintetüket elfordítva, akár telefonozást tettetve elsétálnak mellettük, vagy ha segítenek is, általában nem fordítanak rájuk nagyobb figyelmet.

Van művészi vénád?

Emellett a néző belehallgathat egy beszélgetésünkbe egy hajléktalan nővel, aki az élettörténetét mesélte el nekünk. Ebből, és más beszélgetéseinkből is vannak kiemelt részletek a falon, amik információként szolgálhatnak a döntéshez.

A fallal megjelenítjük a képeken szereplő emberek környezetét, az utcát. Ezzel még általánosabbá téve az alkotásunk, még jobban „beleolvad” a mindennapokba.

A mű alapjául szolgáló függöny képezi az akadályt a néző és az információ között. A vörös szín figyelemfelkeltő, egyszerre asszociálhatunk belőle szeretetre, erőre és fájdalomra, mert mindhárom jelen van a hajléktalan emberek életében is.

Van művészi vénád?