A KARINTHY-SZOBOR SZINTE KÍSÉRTETIES TÖRTÉNETE

BOCZ GYULA, a kiváló szobrászmûvész kiválasztotta a fejszoborhoz legmegfelelõbbnek tetszõ követ, és elkezdett dolgozni. Már nagy vonalakban ki is alakult a forma, amikor váratlanul megakadt a vésésben, nem tudott továbbfaragni. A kõben egy zárvány akadályozta - a koponyarészben. Abba kellett hagynia, új követ kellett választania.

Talált megint egy szép gránit darabot, amelyet jónak látott ahhoz, hogy a Karinthy szobrát megmintázza belõle, újra faragni kezdett. Haladt a munkával, de egy idõ után rosszul érezte magát, fájdalmai voltak, nem tudott már dolgozni. - Agydaganatot állapítottak meg nála.

Tudjuk, hogy Karinthynak is agydaganata volt.

Elment a legszabadabb ember. Már a végtelenben jár.

ARCÁT A NAP ÉGETTE, BÕRÉT KÕSZILÁNKOK SZAGGATTÁK, EGYÜTT LÉLEGZETT A FÁKKAL, MADARAKKAL, SZÉLLEL.

Zabolátlan lelke átsuhan a villányi sziklákon, a pécsi utcaköveken, a Mecsek napszítta lombjain, kertje göcsörtös fáin, félbe hagyott kövein, a Kövestetõ gránitnál keményebb fonolitján, s megpihen Hetény vezér megfejthetetlen indázó vésetein. Mint a madarak. Illanó pillanat, míg megpihennek, és suhogó szárnyalással tovatûnnek az ég kékjében.

A legszabadabb sziklaember ott suhan velük most már mindörökké.

Megrendülten intünk búcsút a Munkácsy-díjas
BOCZ GYULA
szobrászunknak,

aki két évtizedig élt és alkotott Husszúberényben, õsei házában. A Hosszúgyért Kitüntetõ Díj is az övé volt.

Szobrai õrzik összetéveszthetetlen keze nyomát az idõk végezetéig.