A L’art pour l’art társulat a kilencvenes évek legfiatalabb humoristái a magyar színpadokon, igen ötletdús és kiváló színjátszó képességû csapat, mint azt maguk is megjegyzik egy jelenetükben. Nagy hódolójuk vagyok, és sokat foglalkoztat a kérdés, hogy mi teszi színpadi szerepléseiket és TV-mûsoraikat humorossá. Esszémben erre a kérdésre próbálok választ találni, valamint összehasonlítom “Vastyúk is talál szeget” címû mûsorukat (mostantól Vastyúk...-nak rövidítem) egyéb abszurd mûvekkel.
A humor forrásának azonosítása nem könnyû. A humort elsõsorban újdonsága, a szokásostól való eltérése teszi viccessé. Ezért nem lehet a viccet keretek közt meghatározni, és azt mondani, hogy ezek a dolgok viccesek, ezek pedig nem. Ha szabályt akarunk felállítani a humor meghatározására, akkor két eset lehetséges. 1. Túl tág kereteket állítunk, melybe sok minden belefér, s így a besoroló megérzésére hagyja a további válogatást, mivel a szabályok nem adnak elég támpontot. 2. A szabály a humor egy fajtájával foglalkozik, s megállapításai csak erre a csoportra vonatkoznak. A L’art pour l’art társulat mûsorai sokszínûek, s mindegyik típusú jelenetnél más a humor forrása. Ezért kell a jelenetekkel típusonként foglalkozni.
A mûsort az abszurd humor kategóriájába tartozik. Az abszurd humor a humoros jeleneteknek egy új fajtája, melyben fõleg angol színpadi szerzõk jeleskedtek. Sokan angol humornak nevezik az abszurd humort, de ez az elnevezés félrevezetõ. Mint a kitûnõ angliai magyar humorista, Mikes György megjegyezte: “Az angol humor annyira emlékeztet a Loch Ness-i szörnyre, hogy mindkettõ híres, de erõs a gyanú, hogy egyikük sem létezik.” Az abszurd humor fõ sajátossága, hogy a jelenetben logikátlan, oda nem illõ dolgok történnek, véletlenül sem olyasmi, amit a nézõ várna. Itt van példának az átlagos tisztviselõ, akinek megvan az a furcsa tulajdonsága, hogy akármit mond, nevetésre ingerli az embereket. Hõsünknek elég annyit mondani, hogy "Egy jegyet kérnék a következõ megállóig", és a kalauz dõl a nevetéstõl. A végén kidobják állásából, hiába adja elõ szívhezszóló történetét a családjáról, amin fõnöke röhögõgörcsöt kap. Ezt a jelenetet az angol Monty Python csoport írta és adta elõ, akik az abszurd humor legtermékenyebb szerzõi. Õket tekinthetjük a L’art pour l`art csoport õsapjainak is.
Az abszurd humor kapcsolatban áll az abszurd színházzal. Az abszurd darabok szereplõi is szokatlan, tehát értelmetlennek látszó dolgokat cselekszenek, a darab folyamán azonban ezek a cselekedetek válnak elfogadottá, s így tárul fel a nézõ elõtt a megszokott kispolgári világ esetlegessége, annak az értelmetlensége, hogy a dolgok épp úgy legyenek, ahogy vannak. Az abszurd drámák nem feltétlenül viccesek, Harold Pinter drámái például nem azok, de Alfred Jarry vagy Eugene Ionesco drámáiban fellelhetõ az abszurd humor. Akárcsak a L’art pour l’art társulat, Ionesco is szívesen játszott a nyelvvel, kifigurázta a mindennapi szófordulatokat, s új szavakat alkotott. Ezzel találkozhatunk pl. “A király halódik” címû drámájában (melynek nyelvileg hagyományosabb magyar fordítása is készült, “Haldoklik a király” címmel). A L’art pour l’art társulat egy jelenete, a “realista dráma” (Vastyúk/3) igen hasonló Ionesco “A kopasz énekesnõ” címû drámájához. Mindkettõben teljesen hétköznapi, semmitmondó társalgás folyik, amibe abszurd elemek vannak vegyítve. A “Kopasz énekesnõ”-ben ez a szövegben jelenik meg, míg a Vastyúk...-ban a szereplõk erõltetett hangjában és vicces mozdulataiban. A 11. Vastyúk... “Osztályfõnöki óra”-jelenete Ionesco “Különóra” címû drámájával állítható párhuzamba. Mindkettõ az életvidám tanulók meghunyászkodását állítja szembe a “kiégett”, “jellemtelen” tanár zsarnokiságával, s mindkettõ kiemeli a tanított anyag értelmetlenségét. Idézet a Vastyúk...-jelenetbõl:
“Tanár: Mai óránk anyaga: milyen
ember is vagyok én? Én egy kiégett, jellegtelen...
Diák: Elnézést, tanát úr! Jellemtelen?
Vagy... mi... jelle...
Tanár: Jellemtelen is vagyok, de azt majd a következõ
órán vesszük. Jellegtelen, egy kerékbe tört
egzisztencia vagyok.
Diák: Tanár úr, mit jelent az, hogy egzisztencia?
Tanár: Nem tudom, írja. Anyagi helyzetem kétségbeejtõ.
Testi felépítésemrõl a következõ
ábra nyújt felvilágosítást...”
A Vastyúk mûsorokban megtalálhatók az abszurd színház õsének, a dadaista színháznak vonásai is. A dadaista színházban az elõadók provokálták a nézõket. Ez a Vastyúk...-ban is megtalálható, enyhébb formában. Õk nem a közönséget sértegetik, hanem önmagukat dicsõítik.
Nagy Natália: “Amint nézõink tapasztalhatták, a L’art pour l’art társulat tagjai, beleértve engem is, rendkívül magabiztosan szerepelnek a kamerák elõtt. Mind a négyen elképesztõen magas színvonalon valósítjuk meg szellemesebbnél szellemesebb ötleteinket.” (Vastyúk/3)
“Kedves közönség! Bizonyára önök is észrevették, mennyire befutottunk. Mi ennek ugyanúgy örülünk, mint önök nekünk. Önök is tudják már, mennyire szeretnénk megfelelni nézõink elvárásainak, de nem mindenáron! Most kezdõdõ szilveszteri mûsorunk annyira sava-borsa, hogy minden róla alkotott vélemény önmagát minõsíti. Hacsak nem szaladt el velünk a ló túlsó oldalára.” (Vastyúk/11)
A dadaista színházban gyakorta teljesen értelmetlen mondatok hangzottak el, a nyelvet kifigurázva. Ezzel találkozhatunk a Vastyúk...-ban a Besenyõ család beszélgetéseiben, de más helyeken is:
Dolák-Saly Róbert: “Szerintem az eddigi kilenc rész alapján önök mindannyian képet alkothattak arról, ami világunkban a rémbombasztó gázpecsenye. Mindezidáig süvölvények és germeverõ tacskóhuszárok bûvöletében éltünk. Vajon hány lepedõben tartott róka, vagy mennyi vagyondárda élesztette fél tenyerét vasra? Érthetõ hát, ha a zakócsiklandozás minden formája piros!”(Vastyúk/10)
Mi is a L’art pour l’art társulat?
Az 1989-ben alakult L’art pour l’art társulat új mûfajt hozott a magyar szórakoztató mûsorok világába. Tagjai: Galla Miklós humorista, kinek jóvoltából a magyar közönség megismerhette az angol abszurd humort, Laár András zenész, asztrológus, buddhista pap, Nagy Natália, német szakos tanár és Dolák-Saly Róbert zenész. Tizenegy epizódot készítettek el huszonöt perces "Vastyúk is talál szeget" címû tévémûsorukból, a dalbetétekkel megtûzdelt 1995-ös szilveszteri különkiadás egy órás volt. Az általuk teremtett "Besenyõ család" kalandjait minden részben nyomon követhetjük. Valószínûleg õk ma a legtöbbet idézett szerzõk Magyarországon: szóvicceiket, tréfás mondataikat, költeményeiket mindenfelé hallani öregek, fiatalok szájából. Készítettem egy kérdõívet, melynek összegzésébõl kiderül, hogy majdnem mindenkinek a szóviccek jutnak eszébe, ha a L'art pour l'art társulat humoráról kérdezik. Bár színpadon is sokat szerepelnek, népszerûségüket a `Vastyúk is talál szeget` sorozatnak köszönhetik. A csoport tagjai mindannyian igen fiatalok, kreatívak és sokoldalúak. A társulat 1996-ban feloszlott.
A társulat helye a magyar nevettetõk között
A L’art pour l’art társulat elsõsorban a fiatalok közt talált magának híveket. Ahogy a fiatalok talán el sem mosolyodnak a Latabár testvéreken, úgy az öregebbek furcsának, érthetetlennek találják a L’art pour l’art csoport mûsorait. Akinek jó a humorérzéke, az szórakoztatónak tartja a L’art pour l’artot, még ha nem is õk a kedvenc nevettetõi. Kérdõívembõl kitûnik, hogy az összes fiatal jobbnak tartja a Vastyúk...-ot más szórakoztató mûsoroknál, A Szeszélyes Évszakoknál vagy a Szatellitnél. A "Vastyúk is talál szeget" megjelenéséig a magyar képernyõn politikai kabarék, illetve a `hagyományos` kabaréjelenetek kaptak helyet, melyek inkább az idõsebb korosztályhoz szóltak. Hagyományos kabaréjeleneten azokat a 10-15 perces kabarékat értem, melyek nagy népszerûségnek örvendtek a két világháború között, például Rejtõ Jenõ száznál több ilyen jelenetet írt. Legtöbbjük pikáns darab, s valamilyen félreértésen alapul.
A nevettetés világában a L’art pour l’art társulattól a Magyarországon igen népszerû politikai kabaré áll a legtávolabb. A politikai kabaré tipikusan aktuális mûfaj, tehát mindig a jelenlegi politikai helyzetbõl csinál viccet. Hofi Géza1, e mûfaj jeles képviselõje a Híradó mûsorának nyilatkozta, hogy a Vidám színpadon játszott mûsora állandóan változik, hiszen a múlt héten kitalált poén mára már elavult lesz, mert közben talán menesztették a politikust, aki a gúny céltáblája volt, vagy az emberek már alig emlékeznek a kifigurázott eseményre. A L’art pour l’art társulat ellenben idõtálló humort akar teremteni. Galla Miklós így nyilatkozott2: "Abban bízom, hogy [tévémûsoraink] fönn fognak maradni, és száz év múlva is nevethetnek rajtuk..." Nem igaz, hogy Hofi Géza vagy Fábry Sándor3 elõadásain száz év múlva nem fognak nevetni, de sok olyan rész lesz bennük, amit érthetetlennek fognak találni a jövõ nézõi.
A hagyományos kabaréjelenet közelebb áll a L’art pour l’art társulathoz, hiszen ott is a fura helyzetek, a szereplõk párbeszéde a humor fõ forrása. E kabarémûfaj témái és szereplõi jellemzõek: a féltékeny férj, kikapós feleség, ügyefogyott kishivatalnok. A jelenetekben legtöbbször a pénz (-hiány) vagy a házasság (-törés) okoz bonyodalmat. Ezek a témák a L'art pour l'art társulat mûsoraiban nem kapnak akkora szerepet, kivételt képeznek Besenyõ Pista bácsi félrelépései Irénnel. Anti bácsi és Besenyõ Pista bácsi szexuális vonatkozású, kétértelmû megjegyzéseit Irénhez a felnõtt nézõk nagyon szellemesnek találják. pl. “Magából akarok kiindulni!”, “Nem akarok magán kívül lenni!”
A kabaré mûfajában játszó színészeknek testreszabott szerepük van. A század elején híres komikus színész volt Rott Sándor, késõbb Salamon Béla, aki az ügyefogyott kisember alakját játszotta, akár napjainkban Antal Imre. Balázs Péter viccesen, vörös fejjel tud ordibálni, rá osztják tehát a felszarvazott férj szerepét. A L’art pour l’art társulatban is mindenkinek megvan a saját szokásos szerepe. Nagy Natália meggyõzõen alakítja a bamba, buta lányokat, nõket. Galla Miklós magabiztos, harsány showman-t, vagy nyugodt szakembert játszik. Laár András kifejezõ, mézesmázos hangon tud magyarázni -a nõi nemrõl vagy a festmények mazsolásításáról-, Dolák-Saly Róberthez pedig a faarcú szerepek illenek.
A magyar humoristák általában egyfajta szerepet, hanghordozást használnak a színpadon. Nagy-Bandó András higgadtan, kimérten magyaráz, Fábry Sándor valóságos szóözönt zúdít a nézõre. Kivétel ez alól a szabály alól például Hofi Géza, aki a saját anyósaként beszélget magával, vagy viccmesélés közben utánozza szereplõi hangját. A L’art pour l`art csoport tagjai is többféle szerepet képesek felvenni. Galla Miklós "Vérhas" konzervet reklámozó örült háziasszonyának hanghordozása például teljesen elüt az általa használt többi szereplõétõl. Laár András Tompika vagy Besenyõ Pista bácsi hangját nem használja más szerepekben.
A Besenyõ család tagjai nem elõre eltervezett, megformált karakterek, hanem a színészek személyisége adja õket. "Dolák-Saly Robi nagyon vicces öreghangot tud csinálni, Laár András nagyon humorosan tud beszélni parasztos modorban, nekem, úgy látszik, fekszik ez a vénkisasszony figura." Besenyõ Pista bácsi tipikusan magyar férfi. Kinézete, mozgása, beszédmódja vidéki rokonainkat juttatja eszünkbe. Tréfálkozó, közvetlen hangon beszél, széles mozdulatokkal, de mindent komikusan eltúlozva, groteszk arcjátékkal. Egy helyen ezt mondja a közönségnek:
"Na mi van? Elgyüttek müvelõdni? Jó alaposan beszopni a kultúrát? Hát kérem. Hát nem baj az. Hát én se voltam mindig ilyen mûvelt. Komolyan mondom, hát akárkinek akármilyen buta is az arca, hát nem szégyen az, igaz? vagy nem? De. Jótanács, kéretlenül, kultúráltságilag: menjenek el moziba."
Ez a tréfálkozó, kedélyes magyar akár Mikszáth Kálmán egyik regényében is szerepelhetne:
"Mindig nógatnak, hogy szóljak már hozzá valamit a tudományos dologhoz: hátha véletlenül kisül, hogy a tudományokra születtem. Magyar emberrel megeshetik az. Isten neki, hozzászólok egyszer - mégpedig a statisztikához."4
A Dolák-Saly Róbert által játszott Pandacsöki Boborján -kérdõívem szerint a sorozat legkedveltebb szereplõje- egészen eredeti és egyedi, egy réveteg tekintetû, bamba de jóhiszemû fickó, aki az öreg és tapasztalt Besenyõ Pista bácsi befolyása alatt áll. Ez a két szereplõ, mivel nem tipikusan játszott színpadi karakterek, hanem életszerû szatírák, nevettetik meg legjobban a fiatalokat. Galla Miklós így nyilatkozott: "A Besenyõ családban nem embertípusokat akarunk karikírozni... Jó, ha valaki belelát valamit, és akkor nyilván benne is van, de nekünk semmi más szándékunk nincs velük, mint hogy humoros figurák legyenek." A Besenyõ család azonban a mai magyar társadalom kritikája is egyben. A férj uralkodik a felesége fölött, néha meg is veri, a lányát ugyanúgy, ami sajnos elõfordul a mai magyar családokban. Besenyõ Pista bácsi megcsalja a feleségét, a férfiak lépten-nyomon szexista megjegyzéseket tesznek. A család tagjai sokat gorombáskodnak egymással. Ezek persze megszokott motívumok egy nevettetõ darabban, többek közt ezek teszik a jeleneteket viccessé.
Mivel a társulat tagjai valóban kiváló színészi képességekkel rendelkeznek, a jelenetekben a szöveg mellett jelentõs szerepet játszanak a színészek mozdulatai és arckifejezése. A színészek, különösen Dolák-Saly Róbert és Laár András egész sor arckifejezést tudnak felmutatni, melyekkel a legkülönfélébb szerepek eljátszására képesek. Pár jelenetet kizárólag a mozdulatokra, arckifejezésre alapoznak, erre példa a kitûnõ “Hogyan színészkedjünk? jelenet (Vastyúk/3).
A csapat sikerének egyik titka, hogy kreatívabbak, ötletdúsabbak, mint a többi nevettetõ. Míg a kabarészerzõk, szórakoztató mûsorok készítõi bevált sémákat használnak a produkció elkészítésében, a "Vastyúk is talál szeget" szinte minden adásában van valami újdonság. Nem esnek abba a hibába, hogy a régebbi, sikeres mûsoraikat próbálják utánozni, hanem valami mást találnak ki. Ez az eredetiség az abszurd humor egyik sajátja. A nézõnek sosincs olyan érzése, hogy egy szakállas tréfát hall új köntösben, bár a tizedik rész szóviccei már kicsit kényszeredettek voltak, ezt tehát nem kellett volna erõltetni.
A csoport egy másik sajátossága, hogy három férfitagja zenész. Laár András a népszerû KFT zenekarnak volt a tagja, Galla Miklós és Dolák-Saly Róbert szintén könnyûzenei elõadómûvészek, Galla Miklós kritikusként is tevékenykedett. A zene a "Vastyúk..." mûsorban is felbukkan. A legnagyobb teret a kilencedik részben kapta, amiben nyolc komplett dalbetét is felcsendül. A számok könnyûzenei stílusok -metal, rock, country zenék- paródiái. A szövegek szokatlanok, többségük teljesen abszurd pl. "A nyálon lõtt lány balladája", vagy a "Fületlen fiú". Ezek a dalok különösen sikeresek, CD-n és kazettán megjelentetve aranylemezt kaptak.
A sorozatban néhol visszaköszön a szereplõk foglalkozása. Tudjuk, hogy Laár András buddhista pap, talán ezért van, hogy a Cowboy-jelenet (Vastyúk/4), mikor a Cowboy sajgó lábát fájlalja, s mégis mindig belelõ, olyan, mint egy keleti tanmese a szerencsétlen emberrõl, aki nem veszi észre, hogy õ maga bajainak forrása. Nagy Natália némettanár, s az egyik Besenyõ-epizódban elkezd németül beszélni: “Alle Mitglieder der Vereinschaft sollen mein Gesicht sehen.”
A L’art pour l’art társulat és a Monty Python
A L’art pour l’art társulat õsének, mintájának az angol Monty Python csoportot tekinthetjük. A szerzõk 1968-tól `74-ig dolgoztak együtt, fõbb mûveik három film és egy negyvenöt részes TV-sorozat. A sorozatot a magyar tévé is vetítette, feliratozva. A fordítás Galla Miklós munkája volt, így õ behatóan ismeri Monty Pythonék munkásságát. A “Vastyúk is talál szeget” illetve a “Monty Python Repülõ Cirkusza” sorozatoknak sok a közös tulajdonsága. A részek például mindkettõben huszonöt percesek. Pythonék azonban három év alatt negyvenöt részt produkáltak, míg Galláék tizet ugyanannyi idõ alatt. Kérdõívem alapján a szórakoztató mûsorok listáját a Vastyúk...-sorozat vezeti, míg második helyen a Monty Python Repülõ Cirkusza áll. Ehhez figyelembe kell venni, hogy a Monty Python-t évekkel ezelõtt vetítették a magyar televízión, ráadásul feliratozva és kései mûsorkezdéssel, ami sok ember kedvét elvehette a megtekintésétõl.
A L’art pour l’art társulat eszköztárának sok motívumát megtalálhatjuk a Monty Python mûsorokban. Pandacsöki Boborján rekordjai -pl. õ a legbátrabb, a legmesszebb tud nézni, õ a legöregebb ember (Vastyúk/6,1,10) - hasonlítanak egy Ron nevû angol úriember világcsúcsdöntési kísérleteire, aki át akarja ugrani a La Manche csatornát, máskor meg akar enni egy katedrálist. (Monty/10) Mindkettejüknek van edzõjük is, Besenyõ Pista bácsi, illetve Mr. Luigi Vercotti. A Besenyõ család egy tipikus középosztálybeli család kifigurázása, melyhez hasonlót a Monty Pythonnál is találhatunk. A pletykáló, tévét nézõ háziasszonyok visszatérõ szereplõi a repülõ cirkusznak, sok más jelenet játszódik középosztálybeli háztartásban. A Besenyõ családhoz legjobban hasonlítható a “Britannia legszörnyûbb családja” címû jelenet (Monty/45).
A Monty Python csoport humora intellektuálisabb, ezt az is jelzi, hogy jeleneteikben sok híres mûvész, író és tudós elõfordul (pl. Kommunista Kvíz, Monty/25). A jelenetekben sok az aktuális utalás a hetvenes évek angliájára, így a mai magyar nézõ pár nevet vagy megjegyzést nem tud hova tenni. A Vastyúk...-ban csak nagyon elvétve találhatók aktuális megjegyzések (pl. Darvas Iván/7)
A Vastyúk...-ban a nyelv fontosabb szerepet játszik, ez elsõsorban a Besenyõ család jeleneteire igaz. A Monty Python jeleneteinek kilencven százalékát le lehet fordítani más nyelvre -éppen a fennmaradó tíz százalék miatt lehet a sorozatot csak feliratozva bemutatni-, ez azonban a Vastyúk... esetében lehetetlen volna.
Bár a Vastyúk... sorozat húsz évvel késõbb készült, a Monty Python-t mégis frissebbnek, forradalmibbnak nevezném. A Monty Python csoport igen pimasz hangon kritizált mindent, amit csak kritizálni lehetett, elsõsorban a királynõt, az egyházat, a nemeseket, a kispolgárokat, a háziasszonyokat és a televíziót. A Monty Python sorozat sokkal formabontóbb: sok jelenet végén nincsen poén, átvezetõ animációk kötik össze a jeleneteket. A jelenetek tele vannak elidegenítõ effektusokkal, a szereplõk sokszor kiszólnak a filmbõl (pl. Roiurama elveszett világa, Monty/27, A hadsereg védelmi pénze, Monty/8).
A televízió szatírája a Vastyúk...-ban is megtalálható. Galla Miklós kitûnõen alakítja a harsány showman-t, aki erõlködve próbálja érdekessé tenni semmitmondó mûsorát.( pl. Keresztnevek, Vastyúk/7). Szintén kifigurázzák a tévématinék tanácsadó rovatait, ahol szakemberek a legkülönbözõbb témákban látják el praktikus tanácsokkal a tévénézõket. A Vastyúk... jelenetei kidomborítják az efféle hasznos tanácsok lényegtelenségét vagy nevetséges egyértelmûségét. (pl. Hogyan kell festeni? Vastyúk/7):
Nagy Natália: “Bizonyára önökben is megfogalmazódott már a kérdés, vajon hogyan kell festeni. Ma már tudjuk, hogy Leonardó, Rembrandt és a többiek birtokában voltak annak a leírásnak, amely a világhírû festmények készítésének módszerét tartalmazza. Ezt most mi önök elé tárjuk, hogy mindenki festhessen hasonló színvonalú képeket, ha ráér. Példaként Sandro Botticelli “Vénusz születése “ címû képének készülési fázisait mutatjuk be. Elsõként vigyünk fel a vászonra egy kis sárgát. Majd helyezzünk el a bal alsó sarokban türkizkék foltokat. [...] Az utolsó fázisban pedig fejezzük be a képet ízlésünk szerint.”
A Képek mazsolásítása címû jelenetben a lépések leírása pontos és szakszerû, de magának a folyamatnak, a kép mazsolásításának semmi értelme sincs. A televízió szatírái az itt-ott elõforuló reklámok, és Dolák-Saly Róbert sportközvetítése, mikor a nézõnek fogalma sincs róla, mi történik a pályán. Dolák-Saly Róbert dalai és Laár András versei a komoly mûvészet kifigurázásának tekinthetõk.
A L’art pour l’art társulat is alkalmazza az abszurd szerzõk bevett szokását, hogy dolgokat, melyekrõl rendszerint tisztelettel és magasztosan beszélünk, nevetségessé tesz, kifordítottan mutat be, legtöbbször a mûvészettel teszi ezt. Erre példa a “Költõ-jelenet” (Vastyúk.../8) vagy a “könyvzsír” (Vastyúk/5).
A L'art pour l'art társulat legsajátosabb jelentetei a szóviccekre épített "Besenyõ család kalandjai". Prózában hasonló, szóviccekre, elferdített szavakra alapuló próbálkozások John Lennon novellái. A szóviccet az abszurd humor egy speciális fajtájának, a nyelvvel való játék részének tekinthetjük. Valamely híres magyar komikus vagy író mondta, hogy a szóvicc a humor legalacsonyabb fajtája. Ezzel némileg egyetértek, mert bár vannak eredeti, jól eltalált szóviccek, melyek igen humorosak egy adott helyzetben vagy szövegkörnyezetben, valóban lehet rosszul használni a szóviccet. Erre példa Boncz Géza humorista írása (Hócipõ 97/1):
"Miután véget ért a halászati tilalom, a kitüntetések közül "POTYKA bácsi" is kapott egyet, amit az átadó egy horogra tûzve adott át."
Itt az író Potyka bácsit, a szélsõjobboldali szónokot a ponttyal való névazonosság miatt a halászattal azonosítja, majd ebbõl következtetve a halász horgát a náci horogkereszttel, mely erõltetett és öncélú párhuzam. A "Hócipõ"-nek ugyanebben a számában írja Nagy Bandó András:
"...ha önre, Amerikára és Mike Tysonra gondolok, máris kiütéseim vannak."
Nagy Bandó cikkében szellemesen figurázza ki egy Amerikai filmrendezõ panaszát, hogy kiütéseket kapott a Kempinsky hotel lepedõitõl, de ez a zárómondat gyengére sikerült, az erõltetett szóvicc miatt. Nagy-Bandó a "kiütés" szó kétértelmûségét akarta kihasználni, de ezzel értelmetlenné tette a mondatot. A "kiütés" szó második értelme és a filmrendezõ között a szintén amerikai, bokszoló Mike Tysonnal akart kapcsolatot teremteni, de a cikkben sem Amerikáról, sem Mike Tysonról nem esik szó, tehát a cikk végén ez a hirtelen negatív ítélet logikátlan, a mondat csak a szóvicc kedvéért jött létre. Ebbõl a mondatból kitûnik, hogy nagy Bandó is hajlamos abba a hibába esni, mint sokan mások: egy rossz szóvicc kedvéért feladja a következetességet, s nem tudja objektív szemmel nézni saját alkotását, mert akkor másodszori olvasásra átjavította volna a mondatot a nyilvánvaló megoldásra: "nekem pedig öntõl van kiütésem", ami frappánsabb, és több értelme van. Ez a példa szõrszálhasogatásnak tûnhet, de sajnos a szóviccek rosszul, öncélúan való felhasználása sok helyen elõfordul, -hirdetések, újságok szalagcímei-, melyek, a szerzõ szándékai ellenére, erõltetettségük miatt nem humorosak. A L'art pour l'art társulat is alkalmaz hasonlóan erõltetett, humortalan szóvicceket. A hasonló öncélú, oda nem illõ szóvicceket a társulat úgy próbálja kikerülni, hogy összegyûjtik a hasonló témához tartozó szóvicceket, így azok többé nem értelmetlenül, önmagukban állnak, hanem össze lehet fogni õket egy jelenetbe (pl: kísértetjárás, színészek, állatok). A Besenyõ család egy-egy jelenetében száznál több ilyen szóvicc is elhangozhat. Pár példa a kísértetjárásos jelenetbõl: "Jé, ördög és pakol!" "Távozz tõlem sántán!", “rémszarvas”, “Összecsaptak a fejem fölött a hullák!”, “Úgy félek, mint Makó Jeruzsálemtõl!”, “Szörnyet hallok!”.
A Besenyõ család jeleneteiben az epizódok során eltolódott a hangsúly az abszurd társalgásról a szóviccek irányába. Az elsõ epizódokban is voltak szóviccek, de nem kaptak akkora szerepet:
Besenyõ Pista bácsi: "Bármit
meg lehet fogalmazni, bármit meg is szoktak. Ha én most azt
mondanám, hogy termelésiáltalányjuttatás,
hát akkor azt én se érteném."
Margit: "Pityukám! Nekem nem kell bizonygatni semmit. Neked
elterebélyesedett a felfogásod, pedig én találtam
föl a spanyolvigaszt. A napra lehet nézni, de már nem."
Evetke: "De a háborúba a katona bácsik a teherautóra
ukmukkfukk, hogy esõbe is tudjanak menni. Pedig beázik a
ponyva, és amíg kisüt a nap, de vajon van-e szárítókötél
a teherautón, férnek el a katonák?"
A sorozatban egyre több lett a szóvicc, egyre töményebb lett az elõadás. A szóviccek többsége szólások, nyelvi fordulatok vagy egyszerû szavak elferdítései: "Korán reggel rokkant a rigó!", "Fiúk, hányok, figyelem!", "Kificamodott a tokám!", "Forog velem a virág!","A Pityu komp akart lenni, de nem komp lett!", "Kislányom, aki átül, üljön B-t is!", "Jó a fara, muci!" A szóviccek halmozásával azonban rossz elgondolást követnek a L'art pour l'art csoport tagjai. A 11. rész Besenyõ családjában hiába volt rengeteg szóvicc, ezek már unalmasak voltak. Az epizód legjobb jelenetei azok voltak, mikor nem volt semmilyen szóvicc, hanem a helyzetkomikum adott okot a nevetésre. A színpadi párbeszéd során fontos, hogy a szereplõk reagáljanak, lehetõleg minél intenzívebben arra, amit a másik mond, márpedig ha mindenki a saját szóvicceit mondja, akkor nem lesz folyamatos a társalgás. A szóviccekkel telepakolt jelenetekben a párbeszéd nem összefüggõ, a szereplõk nem folytatják egymás gondolatmenetét, nem vitatkoznak egymással, nem utalnak vissza a korábban elhangzottakra, és szinte minden a szóviccek kedvéért történik, kizárva az abszurd párbeszéd egyéb humorforrásait.
A szavakkal való játék nemcsak a meglévõ szavak átalakítását elferdítését jelentheti, hanem új szavak alkotását. Ez történik a L'art pour l'art társulat természetfilm-jelenetében, ahol az állatoknak új nevet adnak, így lesz a hódból szõrponty, a vízilóból operaénekes állat. A hasonló áltudományos elmélkedések minden abszurd író kedvencei, Woody Allen is megteremtette saját állatkertjét, melyben helyet kap a nurk, a repülõ sznoll vagy a falbatrosz.
A Vastyúk... mûsoraiban a szóvicceken kívül a nyelvvel másképp is játszanak a szereplõk. Sokszor fordul elõ álválasztékos halandzsaszöveg: "Most szépészeti és kultúrpolitikai szempontból hallgassanak meg egy filozofikus városi dalt."
A “Vastyúk is talál szeget” sorozat sikerének titka tehát a humor sokszínûsége, a társulat négy tagjának kreativitása -zenei, írói gyakorlatuk- és kiváló színpadi képességeik.
1 Hofi Géza: magyar humorista, több önálló humoros est szerzõje
2 Magyar Narancs 1995. XI. 30. "Nem gyökereket akar látni a közönség" interjú
3 Fábry Sándor: író, újságíró, forgatókönyvíró, humorista. A Merlin színházban a Pincér, aki közbeszól címû improvizatív humoros esttel lép fel.
4 Mikszáth Kálmán: A statisztika novella in: A dzsentri fészek, elbeszélések, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1961, 195.old