Elhajlás
Az elhajlás jelensége akkor figyelhető meg, ha a hullám útjába eső akadály
mérete a hullámhosszal összemérhető. Hallható hang esetén ez a tartomány a
néhány centiméteres nagyságrendtől a tízméteresig tart.
Az akadály felett, illetve az akadályt megkerülve terjedő zaj mérséklése
érdekében az akadálynak minél magasabbnak és hosszabbnak kell lennie. Ha az
akadály túl alacsony, még magas frekvenciákon sem érhető el jelentős
zajgyengülés.
A hang hullámhosszához képest kicsiny rések az elhajlás jelensége révén
pontforrásként vagy vonalforrásként viselkednek.
Helyiségek zajvédelmének megtervezésekor legfontosabb
a nyílászárók megfelelő megválasztása.
A nyílások, akár egy fedetlen kulcslyuk vagy ajtó alatti keskeny rés is, növelik
az áteresztett hangot. Szabadon hagyott nyílások esetén például a
párnázott ajtó sem nyújt védelmet. A lyukak azonban
sokszor elkerülhetetlenek. Kábelek, csövek több rétegű falon való átvezetésekor
segít, ha a lyukak nem egy vonalban vannak.
Interferencia
A környezeti zajok esetében
a hanghullámok jellemzően nem koherensek,
Az eredő
intenzitás tehát általában az intenzitások összege.
Két koherens (egyenlő frekvenciájú, állandó fáziskülönbségű) hanghullám
eredőjének meghatározásához azonban a nyomásingadozásokat kell összeadni, két
egyenlő intenzitás és maximális erősítés esetén tehát kétszeres amplitúdó, azaz
négyszeres intenzitás adódik, ellenkező fázis esetén pedig teljes kioltás.
Ezen alapulnak az aktív zajcsökkentő eszközök, például fülvédő fejhallgatók: