A zajterhelés élettani hatása

Felnőttek esetében a 140 dB-nél erősebb hangok (gyerekeknél már kevesebb is) azonnali és visszafordíthatatlan idegkárosodást okoznak.

95–110 dB intenzitásszintek (pl. diszkókban) pár óra alatt reverzibilis, ennél hosszabb idejű terhelés esetén irreverzibilis halláskárosodással járnak. Ennél alacsonyabb zajszint is lehet azonban ártalmas:

Bármilyen 85 dB-nél erősebb hang az érzősejtek túlterhelésével jár, és a halmozódó hatás idővel hallásromláshoz vezet. A zajos környezetben élők hallásküszöbe növekszik (elsősorban a közepes és a magas frekvenciáknál).

70 dB már akadályozza a beszéd útján való kommunikációt.

55–60 dB szintű állandó zaj már zavarja a pihenést és a munkavégzést. A zavarás számszerűsítése azonban igen nehéz. A frekvenciáktól és a zaj időbeli lefolyásától is függ, hogy mennyire nehezen viselhető, továbbá nagyok az egyéni különbségek is, és az egyes emberek válaszreakcióit is sok egyéb tényező befolyásolja.

Statisztikusan kimutatható, hogy a zaj többféle betegség kialakulását elősegíti (szívműködési és érrendszeri hatások, például magas vérnyomás, az embrió rendellenes fejlődése, stb.) Megromlik a koncentrálóképesség és teljesítőképesség, az időérzék. Alvászavarok léphetnek fel.

Az emberek lelkiállapotára gyakorolt hatása révén az emberi kapcsolatokat befolyásolja mind egyéni, mind társadalmi szinten: félelmet, szorongást vált ki, megváltoztatja a viselkedést, például ingerlékenységet, szexuális zavarokat okozhat. A hirtelen zajok által kiváltott védekezési reflex balesetek okozója lehet.

Az egészségügyi következményeken túl is van a zajnak társadalmi méretekben megfigyelhető hatása, például a zajos környékek elhagyása tömeges népességmozgások formájában.

Az emberhez hasonlóan az állatok életét is befolyásolja a zaj: például megnehezíti a ragadozó közeledésének észlelését, a párkeresést, a territórium kijelölését, veszélyjelzések észlelését, szükségtelen menekülési reflexet vált ki, megzavarja a vándorlási útvonalakat, stb.