Oroszországi utazás 2018

Január vége és február eleje között 15 karinthys diák, köztük jómagam, Jéri Lilla tanárnő vezetésével és az iskola támogatásával Oroszországba látogatott egy 5 napos tanulmányi kirándulásra. A cél az volt, hogy 5 nap alatt annyit lássunk Oroszországból, amennyit csak lehet, valamint, hogy azoknak a diákoknak, akik az iskolában második nyelvként oroszt tanulnak, legyen alkalmuk tudásuk hasznosítására. Az utazás célpontja az ország két méltán híres városa: Moszkva és Szentpétervár volt, ahol előbbiben 2, utóbbiban 3 teljes napot töltöttünk.

Legtöbbünk első gondolata Oroszországról, a „hideg idő”, nem csak a turisták kitalációja. A kemény téli fagy és a csípős szél valóban folyamatosan jelen van, akár még a nyári hónapok is kellemetlenül hidegek lehetnek. Ez persze nem szegte kedvünk attól, hogy már az első teljes Moszkvában töltött napunkat városnézéssel töltsük a Kreml területén. A nap fő attrakciója a Fegyverraktár volt, ami az orosz cári kulturális hagyaték egyik legnagyobb gyűjteménye. Mindazt, amivel tele vannak a moszkvai útikönyvek, nekünk élőben volt szerencsénk megtekinteni: Fabergé tojások, cári hintók és még sorolhatnám. De a nap persze nem csak városnézésből áll. Kihívások sokasága várt azokra a diákokra, akik hozzám hasonlóan egyedül mentek el a városban valahova, ha tanultak eddig oroszul, ha nem. Az ételrendelésnél jól bevett forma, a „ дайте мне пожалуйста” annyiszor hangzott el ez alatt az öt nap alatt, hogy már álmomból felébresztve is tudom, mit jelent. Ez persze nem azt jelentette, hogy nem voltak nehézségeim a megértetéssel, hisz még a turistaközpontok nagy részein sem beszélnek angolul, így csak a megszerzett orosz tudásra lehet támaszkodni.

Moszkvából nem rövidebb, mint 9 óra vonatút után, ami oroszországi léptékekben mérve kevésnek mondható, az utunk egyenesen Pétervárra vezetett. Pétervári szállásunk a Palota tértől 3 percnyi sétára és a város főútjától, a Nyevszkij sugárúttól két saroknyira volt, így nem kellett látnivalókért messzire menni. Ezt egyébként jó szállás nélkül sem nagyon kell, hisz Szentpétervár Oroszország „kulturális fővárosa”. Templom akad ott legalább annyi, mint Velencében, talán ezért is ragadt Pétervárra az „Észak Velencéje” becenév. Három nap alatt még a szállás pár kilométeres sugarában lévő látványosságokat sem lehet mind megnézni, nemhogy a város egészét és környékét. Sőt, talán nem mondok nagyot, ha azt állítom, már magát az Ermitázst sem lehet 3 nap alatt megnézni.

Aki volt már az Ermitázsban, szerintem egyet is ért ezzel a kijelentéssel. A szállástól kényelmes gyalogtávra lévő Téli Palotában elhelyezett nagyszabású kiállításnál talán csak a Louvre vagy a British Museum rendelkezik nagyobb gyűjteménnyel, de ezt nem állíthatom biztosra, ugyanis egyikben sem voltam még. Azt viszont biztosra mondhatom, hogy az Ermitázs gyűjteménye a legnagyobbak között van világviszonylatban. A kiállításokon az ókori múmiáktól a francia impresszionistákon keresztül az októberi forradalom hagyatékáig minden megtalálható. Utóbbi egy 4 vagy 5 hatalmas teremben elhelyezett „időszakos” kiállítás volt. Számomra különös élmény volt élőben viszontlátni azokat a híres műalkotásokat, amikről minden ember tudja, hogy néz ki, de kevesen tudják – eddig magamat is beleértve – hogy ki festette, mikor, és mi is a mű is jelentősége. Nekem ebbe a kategóriába tartozott addig Van Gogh, Picasso, Monet, Paul Gauguin, da Vinci és Henri Matisse több műve is. Nagyon érdekes volt rádöbbennem, hogy az a festmény, ami digitális képen alig portré méretűnek tűnik, a valóságban csaknem egy teljes falfelületet foglal el.

Nem maradt el természetesen Pétervár olyan „kötelező” látnivalóinak megtekintése sem, mint a Péter-Pál erőd, az Izsák székesegyház, vagy a Véren Megváltó templom. Az ezekben a templomokban eltemetett cárok és családjaik kapcsán sokat megtudtunk az orosz történelem érdekességeiről, de főleg borzalmairól. Külön leírást érdemel a cári falu, vagy ahogy ma nevezik Puskin, és az ott található Katalin-palota meglátogatása. A rokokó stílusban épült palotában található a mítoszokkal övezett Borostyánszoba, jobban mondva a 2. Borostyánszoba, mivel a második világháború alatt az eredetit a németek elvitték a palotából, és sorsa azóta is ismeretlen.

Azt is elmondhatjuk, hogy az orosz kultúráról nem csak az idegenvezetőtől hallottunk, hanem élőben is volt szerencsénk megtekinteni, legyen az klasszikus opera vagy modern balett. Választási lehetőség volt bőven, a színházak pedig többnyire kevesebb mint 20 perc sétányira voltak a szállásunktól.

De hogy mitől is volt jó Oroszország? Verbális és non-verbális nyelvtudás fejlesztésére biztos, kulturális okulásra szintúgy. Az pedig már csak hab a tortán, hogy a moszkvai metró állomásain található szobrok megtapogatása szerencsét hoz. Legalábbis a turisták azt állítják.

Pilipár Botond 12 B