A Karanthén elsõ száma
1994. október
A címlap
Kedves Olvasóink!

        Gratulálni szeretnénk ahhoz a nem mindennapi élményhez, hogy kezetekbe vehetitek ennek a forradalmian új, csodálatos újságnak az elsõ számát. Ez a lap teljesen új. Rendkívüli újszerûsége abban rejlik, hogy ez az elsõ száma. Eredetisége ellenére a Karanthén egy dologban nem különbözik nagysikerû elõdjétõl, a Merülõszivattyútól: mi is az iskola újságja kívánunk lenni. Ehhez kérjük a Ti segítségeteket: ötleteitekkel, problémáitokkal, jól sikerült írásaitokkal forduljatok hozzánk bizalommal. Ezt elõre is köszönjük és mindenkit biztosíthatunk, hogy a Karanthén a legjobb fórum minden hasonló célra.
        Felhívjuk minden olvasónk figyelmét, hogy néha komolyan is szándékozunk beszélni, de lapunk nem lesz mentes némi egészséges poénkodástól sem. Aki ezeken megsértõdik, az jobban teszi, ha mostantól csak Blikket vagy más szigorúan komoly lapot olvas.

-A szerkesztõség-
 Mezei Gyík

Tartalom:
Sport:
Korán örültünk
A kínai úszólányok másodlagos nemi jellege 
Szórakozás:
A farkas és a holló
Koncert
A szerepjátékokról
Havi érzés:
Csibetábor '94
Zöldségek:
Rosszkedvünk iskolája
Nagy gyík antológia
Egy kis Halloween
Teszt
Képregények
 Gyík cipõben


Fõszerkesztõ valamint mindenes: Vincent
Mûszaki szerkesztõ, zöld: Harry
Tördelõ szerkesztõ, az Aldus lovagja: Phil
Képszerkesztõ, grafikus, a CorelDraw cowboya: Justin mester
Rovatvezetõk, egyéb gyíkok: Tom, Matt, XXX
Lektor: Báró Hutai László excellenciás földrajztanárfõúr
Írtak még: Chrissie, Sophy, Alexa, vargamiki
Aki egy ötletet adott: Simon Péter
Special thanx to: Frank computer fõisten, Kofa alisten, Kata néni, Erzsi néni és még sokan mások Felelõs szerkesztõ: Kukubenkó Vilmos Aladár
Készült 1994 októberében, a Karinthy Frigyes Gimnáziumban




Rosszkedvünk iskolája

        Az élet nem fenékig tejföl. Bizony, néha mindenki érzi úgy magát, mint egy kivert kutya, hogy mást ne mondjak. Ilyenkor még sötétebb az ég, még hosszabb a sor a büfénél, még idegborzolóbb a csengetés, még ijesztõbbek a tanárok, és mintha a tantermek ajtajai mögött még lehangolóbb dolgok történnének, mint általában. Úgy érezzük, semmi sem segíthet, a napunk garantáltan el van rontva. Mit lehet ilyenkor tenni? Ne tartsuk magunkban rosszkedvünket! Ne fõjünk saját levünkben! Hozzunk másokat is kellemetlen helyzetbe, hiszen sokkal elviselhetõbb a bánat, ha közben nem látjuk azt a sok hülye vigyorgó arcot. Az dobja az elsõ követ a szomszéd tehenére, akinek megdöglött a sajátja. Egy kis durvaság itt, egy kis udvariatlanság ott, és máris jobban érezzük magunkat. Nem lesz nehéz dolgunk.Az iskolai élet kellemetlen, de egy kis odafigyeléssel és ötletességgel még sokkal kellemetlenebbé tehetjük.
        Kezdjük mondjuk az osztályteremmel, ahol célpontunk a tanár. Tanárainkat elkeseríthetjük azzal, ha magyarázat közben bamba képpel és üveges szemekkel bámulunk rájuk, de sokkal jobb, ha akkorát ásítunk, hogy szétreped tõle az állkapcsunk. Ilyenkor a leglelkesebb tanár mozdulatai is tétovábbá válnak. Szólítsuk meg a tanárt! Vitatkozzunk vele, kritizáljuk! Viselkedjünk vele fölényesen, hiszen az osztály csendes tömege velünk van, és ezt õ is tudja. Képzeljük magunkat a tanár helyébe, aki egy ezerfejû szörnyet lát maga elõtt, ami nem habozik, az elsõ rossz szóra röhögve bekapja. Ha a tanár idegennyelvû, még jobb a helyzet; beszélgessünk elõtte magyarul, közben ne felejtsünk el röhögcsélni. Ettõl aztán összeszorul a gyomra, és azt képzeli, az ezerfejû szörny épp most csámcsog fiatalkori kicsapongásain, vagy fejének alakján, vagy azon, amikor nem adta át az öreg néninek a helyet, vagy elálló fülein, és így tovább.
        Nemcsak tanárainknak szerezhetünk rossz perceket.Mindenkivel szemben mellõzzük a felesleges udvariaskodást; ha rosszkedvünk van, csak a túlélésre koncentráljunk. Ahogyan az erõsebb dinoszauruszok megették a gyengébbek elõl a kaját, mi is furakodjunk a sor elejére a büfénél, várjon csak, aki gyengébb. Húsevõ gyík A lehetõ legapróbb aprópénzzel fizessünk, és adjunk mondjuk egy forinttal kevesebbet, amit már kínos szóba hozni, de Kati néni talán egy kicsit lehangoltabb lesz tõle. A konyhásoknak minél kisebb galacsinná összehajtva adjuk oda az ebédjegyet, hisz tudjuk milyen szórakoztató ezeket kikapirgálni.
        Na, de ne ragadjunk le ezeknél a gyermeteg módszereknél.Irány mondjuk a tornaterem, ahol a sportszerek sportszerûtlen használatával borzolhatjuk tanáraink idegeit. Mutassuk meg az erõgépnek, hogy mi vagyunk az erõsebbek! Találjuk meg gyenge pontját: a húzókarral úgy püfölhetjük egymáshoz a súlyokat, hogy az egész szoba beleremeg. Puskás tanár úr arcizmai messzebrõl is érzékeny mûszerként jelzik ezeket a csattanásokat.
        A foci az öltözõben is jó játék. Ez a régi sport is új színt kap a lehulló vakolat és lámpavédõk miatt. Néha a legegyszerûbb trükkök a leghatásosabbak; ne húzzuk le magunk után a vécét! Ezzel a gusztustalan húzással aztán igazán megkeserítjük többi szorult helyzetben lévõ társunk dolgát. Ha véletlenül találunk vécépapírt, dugjuk el valahova.
        A rajzterem elõtti folyosón kitett unalmas képek könnyen érdekesebbé, gondolatébresztõbbé válnak közepükön egy cipõtalp vagy vajaskenyér folttal, de ha egy kép mégis elnyerte tetszésünket, jobban sikerült részeit keretezzük be vastag filctollal, hogy más is észrevegye õket. A rajzteremben meg ijesztgessük a papagájokat, és rendezzük át a beállításokat saját ízlésünk szerint. Alkotóerõnket a kémiateremben se fojtsuk el, Sági tanárnõ mindig szívesen nézegeti a friss padfirkákat.
         Támogassuk a zöldeket! Rosszabbul sikeredett dolgozatainkkal tömjük be a tanárok autóinak kipufogócsöveit! Ha mégsem akarnánk támogatni a zöldeket, nyugodtan kiszúrhatjuk a suliba biciklivel járó diákok járgányainak kerekét...
        Aztán, mikor elvonulnak a felhõk, és úgy érezzük, mi sem zavarhatja meg lelkünk nyugodt derûjét, hirtelen elénk toppanhat egy ilyen kellemetlenkedõ figura. Mit tegyünk ilyenkor? Vonjuk félre, és magyarázzuk el neki, mikor, milyen helyen mi az illendõ viselkedés. Kezdjük mondjuk az osztályteremmel...

Blero


Havi érzés
A pünkösdi köztársaság, avagy a demokrácia elavult államforma?!
(Képtelen beszámoló az 1994-es csibetáborról)

         Az idén is ugyanúgy kezdõdött a csibetábor, mint az elmúlt években. Bár ebben az évben, valószínûleg a tanárok mulasztása miatt, nem maradtunk fent egy megállóval tovább a vonaton, a táborba való megérkezés után az elkövetkezõ egy hetet itt tölteni szándékozók legkevésbé sem döbbenten konstatálták, hogy most még messzebb vagyunk az ebédlõtõl, mint tavaly, és a szekrényekben - a szokásostól nem eltérõen - megint nincs ruhafogas. A "mustra", vagyis a nulladikos lányok átvizsgálása a nagyobb fiúk által már a megérkezéskor megkezdõdött, sõt az azt követõ strandoláskor a zsûri tagjai fürdõruhában is megcsodálhatták az indulókat. A bennfenntesek véleménye szerint az idei felhozatal egész kellemesre sikeredett, összességében jó közepest adtak a lányoknak.
        Az idei keretjáték sem igazán különbözött a többitõl, vacsora után I. (és valószínûleg az utolsó) Szent?! Hutus a trónra lépett, megalapítva iskolánk alkotmánynélküli monarchiáját, amelyben csak három szabály létezett: tilos volt az alkoholfogyasztás, koedukált szobák létesítése, valamint a kisebbeknek engedelmeskedniük kellett a nagyok akaratának. Bár a csibék közül néhányan próbáltak ellenállni ennek a furcsa, mindezidáig nem megszokott szabálynak hallatán, már aznap megkezdõdtek az ágyaztatások, és fekvõtámaszok tömkelege várt a szerencsétlen halandóra, aki nem viselte jelvényét, vagy nem a megfelelõ helyen volt a megfelelõ idõben.
        Az idõsebbek természetesen meg voltak elégedve ezzel a rendszerrel, hiszen ki fogolyként, ki tojásként már végigcsinálta ugyanezt, de néhány nemes szívben feléledt a szánalom és részvét eme igazságtalanság láttán, és királyságellenes földalatti mozgalmat alapítottak az elsõ emeleten. Néhány jobbágyban is felötlött a lázadás gondolata, de õk pusztán önérdekbõl állították volna helyre az egyensúlyt, így egy lapon sem említhetõk az önfeláldozó nemesekkel, akik saját hatalmi pozíciójukat áldozták volna fel az igazság oltárán. A néhány fõrõl induló földalatti mozgalomhoz, amely az "Anti-Monarchista Akciócsoport" hangzatos címet viselte, hamarosan több szimpatizáns csatlakozott, ütõképes csapatot alkotva. Az uralkodó által uszítónak bélyegzett röplapok amelyek csak a színtiszta igazat tartalmazták —kiragasztása után a csoport tagjai 15 szavazattal 0 ellenében—fõ a demokrácia, természetesen—elfogadták, hogy következõ lépésként magát az uralkodót fogják elrabolni és a közeli erdõben lévõ titkos támaszpontjukra szállítani, õrül csak a lelkiismeretét, na meg a vaddisznókat állítva mellé. A LEG-LEG-LEG után meg is történt a forradalmi cselekmény, a nép akarata a királyt az állam területén kívülre számûzte. Ahogy a puccs tagjai visszatértek a városba, a forradalmi rádió beolvasta az új alkotmányt, amely szerint mindenki egyenlõ, és a királyság átkos rendszerét átlépve épülhet mostantól a szabadság és testvériség világa. Minden kiderült és mindenki derült, kivéve azt a néhány elkeseredett királypártit, akik állig felfegyverkezve (bah, mit nekünk néhány rozsdás fakard) megpróbálták visszafoglalni a rádió épületét, mondanom sem kell, kevés sikerrel. A kormány tagjai mannát és pattogatott kukoricát szórtak a tömegbe, a köztársasági elnök pedig lelkesítõ beszédet mondott az újdonsült egyenlõknek. Idõközben néhány "kocakirálypárti" átállt az igaz oldalra, ám legkevésbé Gróf úr vádolható köpönyegforgatással, hiszen neki több, mint három másodpercre volt szüksége ahhoz, hogy látva közelgõ kínhalálát, teli torokból éltetni kezdje a köztársaságot, ezzel próbálva menteni az irháját. Bár a vérre éhes tömeg a "legkisebb hoppmester" halálát követelte, köztársasági elnökünk, Bubu doktor különösen kegyes kedvében volt és elengedte a büntetést. Éljen soká Bubu doktor!
Üvöltõ Gyík         És ekkor történt a baj. Közeledett az alvás - pontosabban az ágybafekvés — ideje, és Tandary Hallgass Mágus, a médiáért felelõs miniszter, valamint néhány más kormánytag nehezményezte, hogy aznap éjjel a demokrácia jegyében nekik, maguknak, saját, munkától érdes kezükkel kellett megágyazniuk. Hallatlan szemtelenség!
        Ez volt az a pont, ahol megvilágosodott agyukban, mennyivel jobb volt az életük az általuk "átkosnak" nyilvánított, ámde sokkal kényelmesebb régi rendszerben. Hol voltak õk érdekelve abban, hogy a pórnépnek ne kelljen dolgoznia, és egyenlõ legyen a fõnemesekkel? A lesújtó válasz: sehol. Sõt. Bár természetesen senki sem láthat bele Tandary Hallgass Mágus és társai gondolatainak kusza szövevényébe, megkockáztathatom, hogy már ezen az estén felötlött agyukban a hatalom visszaadásának lehetõsége. Aznap este mindenki a köztársaság megnyugtató gondolatával aludt el, még a csibéknek sem fájt a kezük a sok ágyazástól. A trónfosztott exkirály azonban, minden õrzõvédõ felszerelés ellenére megszökött börtönébõl, és még aznap éjjel az egyik tanári szobában megbeszélést tartott maroknyi elszánt hívével. Hogy a tanácskozáson mi történt, nem tudhatjuk, mert a köztársaság nem használ poloskákat. (Nagyon fejlett nálunk a rovarirtás.) Annyi azonban bizonyos, hogy egy piszkos tervet ötlöttek ki a hatalom visszaszerzésére. Ezt azonban akkor még senki sem tudta, hiszen aki aludt, az éppen virágokkal és madarakkal álmodott.
        Másnap délelõtt a király lehetõséget kapott arra, hogy a rádióban beszéljen. Mindenki azt várta, hogy majd meggyónja bûneit és engedelmes polgára lesz a köztársaságnak, õ ehelyett fenyegetõzött és törvénytelen eszközökkel akarta megkaparintani a hatalmat. Felszólította a tömeget, hogy mindenki írja alá a királypártiak által szerkesztett hûségnyilatkozatot, különben nem kapnak ebédet. A sok szerencsétlen pedig rohant aláírni, hiszen az éhezést még az ágyazásnál is jobban utálta. Erre a lépésre a kormánypárti erõk frappáns lépéssel válaszoltak, utasították a királyt, hogy adja oda nekik az ebédjegyeket, különben eltörlik az alkohol– és koedukáció–tilalmat. Ez tiszta dolog. Mindketten tisztában voltak vele, hogy ez csak propaganda–lépés, hiszen aki befizette az ebédet, az bizonyosan meg is kapja, bármiféle keretjáték–konfliktus ellenére. A kormány pedig biztosan tudta, hogy ha ivászat (és más) kezdõdik, akkor az elkövetõket a legelsõ vonattal hazaküldik. Eme cikk írója a királyhû erõk egy tagjával beszélgetett a hûségnyilatkozat kihirdetése után, aki teljességgel lehetetlennek tartotta, hogy voltak olyanok, akik elhitték, hogy nem kapnak ebédet. "Ugyan már, csak nem gondolod komolyan, hogy féltek az éhenmaradástól? Hiszen teljesen biztosak lehettek benne, hogy amit kifizettek, azt meg is kapják." Egy rögtönzött közvélemény–kutatás szerint azonban, nemcsak hogy a csibék hitték el ezt, de még a nagyobbak közül is számosan féltek attól, hogy elesnek jussuktól. Egy szó mint száz, a tábor hetvenöt százaléka aláírta a hûségnyilatkozatot. Köztük a forradalmi kormány is, két kormánytagot kivéve.
        Amit azonban senki sem tud, az egész rádió–handabanda, a tilalmak eltörlése, a fenyegetések, mind kamu volt, hiszen a király és a kormány már reggel megállapodtak, hogy a köztársaságiak délelõtt 11–kor visszaadják a hatalmat! Cserébe teljes amnesztiát, valamint fõnemesi rangba emelkedést kértek. Természetesen, hogy a népnek is jusson valami látványosság, mindkét oldalról két–két bûnbakot választottak (természetesen olyanokat, akik nem voltak ott a megbeszélésen — fair play ez, vagy mi), akiket nyilvános megszégyenítésben részesítettek volna. Sajnos ez a rossz idõjárás miatt elmaradt. Késõbb errõl a megbeszélésrõl beszámoltak a népnek, de arról nem, hogy a délelõtti rádiós fenyegetõzések mind elõre meg voltak tervezve! Összességében arra a következtetésre jutottam, hogy az idei keretjáték nem sikerült olyan jól, mint az eddigiek. Már maga a király–szabad paraszt –jobbágy viszony sem igazán szerencsés, alkalmat adhat sértõdésre és politikai lépésekre, amelyek késõbb félreértéseket szülhetnek. A legnagyobb probléma az volt azonban, hogy ebben a játékban nem voltak szabályok. Ha igazából játszunk, a köztársaságnak oka, joga és alkalma is lett volna elvenni az ebédjegyeket, de azokat nem tekintettük a játék részeinek, éppen ezért nem is gondoltunk arra, hogy valaki ezzel visszaélhet. Ugyanakkor az sem túl szerencsés, hogy a játékból pedagógiai kérdés lett, nevezetesen: mit fognak majd a csibék gondolni, ha azt látják, hogy a diákok lóvá vagy legalábbis magukkal egyenrangúvá teszik a tanárokat. Mivel nem voltak szabályok, egyik fél sem tudta pontosan, mi tartozik bele a játékba, és mi nem.
        A diákok túlbecsülték jogaikat, és túl sokat engedtek meg maguknak mint nemes–polgár–katona, a királyi udvartartás tagjai pedig túl gyakran voltak inkább tanárok, akiknek elszabadult, egyenlõséget hirdetõ diákokat kellett megfékezniük. A csibék tudtak és értettek meg legkevesebbet ebbõl, õk csak azt tudták, hogy az esõ folyton esik, és a kaja talán még az otthoni menzánál is rosszabb. (Hiszen az nagyon jó, nem?) Mindenesetre találkozunk jövõre ugyanitt, remélhetõleg icipicit közelebb az ebédlõhöz.

Vince


Koncerten jártunk

        Október elsején szombaton este semmi izgalmas filmet nem sugárzott a televízió, ezért unalomûzõként néhány haverommal elmentem a--számomra addig ismeretlen--Rémember együttes koncertjére.
        Már a helyszín is különleges volt: a Budavári Labirintusban játszott a zenekar. Repertoárjuk saját, valamint Red Hot Chili Peppers, Alice in Chains és Nirvana számokból áll. A koncert elõtt már annak is örültünk volna, ha felismerhetõek lettek volna a banda által játszott nóták. Kellemesen csalódtunk. Élvezhetõen, színvonalasan zenéltek, a zenészek közül a basszgitárost és a gitárost (Szabó HanGerõ, ex-Karinthys) emelném ki. Idõnként fantasztikus dolgokat mûveltek, bár énekesük fejhangja néha elnyomta a többiekét. Mindent egybevetve elég jól éreztük magunkat.
        Aki október 22-én kellemes estére, jó bulira vágyik, menjen el a következõ Rémember koncertre, a XI. kerületi FMK-ba, 21.30-ra.

-vargamiki-


KARANTHÉN-TOTÓ

1. Mi a kakassarkantyú?
    1 a kakas lábszárán található kinövés
    2 1/3 rész vodka, 1/3 rész rum, 1/3 rész almalé
    x növény
 8. Mi az az Al Manamah?
    1 arab szent folyóirat, jelentése almanach
    2 Bahrein fõvárosa
    x iráni almafajta
2. Hány "kávéüzlet" található Amszterdamban?
    1 kb. 543
    2 kb. egy se (mivel betiltották õket)
    x kb. 15000
 9. Ki fordította le a Bibliát angolra?
    1 Szent Jeromos
    2 Shakespeare
    x Hieronymus
3. Mi a Békanyál?
    1 Heves megyei magyar falu
    2 kóla egy gombóc vaníliafagyival
    x zöld kulimász hazai állóvizeink tetején
 10. Ki Vejnemöjnen?
    1 finn sakkvilágbajnok
    2 lantos a Kalevalában
    x az elsõ lett miniszterelnök
4. Milyen számmal kezdõdik a híres orosz költõnõ, Zsezsena Ludmilla Ivanovna személyi száma?
    1 6
    2 nem is orosz
    x 2
 11. Hány kiskutya van a "101 kiskutya" címû világsikerû rajzfilmben?
    1 99
    2 101
    x nem is rajzfilm
5. Mit jelent a "toalua" szamoai kifejezés?
    1 Isten hozott
    2 férj
    x fürj
 12. Ki(k) csinálták ezt a tesztet?
    1 az Élet és Tudományból vettük át
    2 Ni/666
    x a Merülõszivattyú visszajáró szellemei
6. Melyik folyó folyik keresztül Amszterdamon?
    1 Amstel
    2 Heineken
    x Gulpener
 13. Mit jelent ez a kifejezés magyarul: contractile vacoule?
    1 Olyan vákum, amin nincs kézifék
    2 Lüktetõ ûröcske
    x Latin káromkodás, jelentése : ****
7. Melyik nem létezik az alábbi magyar falvak közül?
    1 Feketeerdõ
    2 Farkasmály
    x Farkasapát
 +1. Mi a kedvenc színed?
    1 kék
    2 barna
    x színtévesztõ vagyok


Értékelés




A farkas és a holló

        A Holló és a Farkas Jártál már igazi állatkertben? Ne hidd! Ha igazán bolondulsz az állatokért, elárulom: ezt a különös fajt csakis itt tudod szemügyre venni, mivel ez a fõ tartózkodási helye. Mármint a mozi. Ha úgy jobban tetszik, filmszínház. Tehát ha eddig abban a tévhitben éltél, hogy bejárva a Földet (keresztül-kasul) mindenféle állatkával találkoztál, felejtsd el. Ezt az egyet biztosan kihagytad. Ugyanis ez egy egészen új faj. Merthogy amíg egy mozijegy 100 Ft alatt van, addig minden film jó és szórakoztató. Sõt, megnézendõ. De kérdem én, milyen az az ember, aki 220-250 Ft-ot ad egy darab mozijegyért? Vagy gazdag, vagy elmebeteg, ám a kettõ nem zárja ki egymást. Vessünk egy kicsit számot! 220 Ft-ért kapsz: 220 db egyforintost, 2.6 db sajtburgert, 5 korsó sört (ha ügyes vagy és a megfelelõ helyen keresed), kb. 14.666 gombóc fagylaltot, vagy 11 db Népsportot, valamint megreggelizhetsz, akár meg is ebédelhetsz belõle. ( Azt nem garantálom, hogy jóllaksz.) Ha ezek után is úgy döntesz, hogy moziba mész, lelked rajta. És ha már amúgy is rajongsz az állatokért, legalább olyan filmet nézz meg, ami állatokról szól. De mekkorákról! Vegyük például ezt a szerencsétlen Farkast. Alaptörténet röviden: Fazon elüt egy farkast, az megharapja, mire emberünk farkassá válik, de csak éjjel; felszed egy nõt, megharap egy pasit, és a végére mindegyik farkas lesz; aztán az egyes számú fickó megöli a kettes számút, mert az molesztálta a nõjét, ezért aztán végülis ketten maradnak. A legutolsó képen a nõt láthatjuk, amint vérszomjasan mosolyog, és sárga a szeme, ami biztos jele az elfarkasodásnak. Namármost; pro primo, ha valaki elüt egy farkast, annak személyes jótanácsom a jövõre nézve: ne nézze meg, mi történt vele, mert segíteni úgy sem tud rajta. Pro secundo, ne harapdáljon mindenféle gonosz embert, ugyanis a farkasság harapás és szerelem útján terjed (nem nemibetegség). Ámbátor, ha jobban belegondolunk, ha nem száll ki az ürge az autóból, akkor lõttek az egész történetnek, és költheted más filmre a pénzed.
        Ha már amúgyis az állatoknál tartunk, mindjárt itt ez a holló nevû csoda. (Jól is jársz, kevesebbe kerül a jegy). Miért is ne néznéd meg inkább ezt? Eme film fõhõse sokkal kevésbé borzasztó. Sõt! Alaptörténet: kipusztul egy család, (fazon + barátnõ) a hapsi sírjára rászáll egy varjú, (késõbb kiderül róla, hogy tulajdonképpen egy holló), kopog, mire az ürge elõmászik a sírból, és ahhoz képest, hogy egyéves hulla, egész jó állapotban kiirtja gyilkosait, majd visszatér a sírba. Egy kissé illúzióromboló az, hogy Brandon Lee (a fõszereplõ) a film forgatása közben meghalt. A film zenéje és rendezése jó, a történet is aranyos, ajánlani mégsem fogom egyiket sem, mivel nekem semmi hasznom belõle, neked pedig ... ki tudja? Talán jól szórakozol, talán majd itt sikerül felszedned álmaid nõjét/férfiját. Talán annyira tetszeni fog a film, hogy elmész másodszor is megnézni. Ez esetben iskolát tévesztettél. Te a Thököly út másik oldalán lévõ iskolába jársz. MARS!

XXX


Halloween

        Elõször is: mi az a Halloween? A Halloween olyan angolszász népeknél elterjedt buli, amikor az idõsebb és fiatalabb korosztály tagjai egy késõ õszi éjszakán összegyûlnek, furcsa, rémisztõ jelmezekbe öltöznek, esznek–isznak, és következõ nap másnaposan mennek dolgozni, neadjisten iskolába.
        Pár száz évvel ezelõtt a római katolikus egyház november elsõ napját felajánlotta az összes olyan szentnek, akinek addig még nem volt saját ünnepe. Ez volt mindenszentek, All Saints’ vagy All Hallows’ Day, elõestéje pedig All Hallows’ Even, ami késõbb Halloweenre rövidült. A hagyomány azonban sokkal régebbre nyúlik vissza. A szokás az õsi Gallia és Britannia papjaitól, a druidáktól származik. õk november elsejének elõestéjén álruhát öltöttek és máglyákat gyújtottak, hogy becsapják és elûzzék a rossz szellemeket. Mivel ezek az eszközök nem mindig váltak be, a druidák ennivalót is felajánlottak nekik, hogy kiengeszteljék õket és békében menjenek el. Innen ered a kosztümök és maszkok viselésének hagyománya, egyes országokban a hatalmas örömtüzek, valamint a Betlehemezéshez hasonló "trick or treat" szokása, amikor a beöltözött gyerekek zsákjukkal a kezükben, házról házra járnak, és édességet, csokoládét, nyalókákat kapnak mindenkitõl.
        A Halloweent többféleképpen ünneplik. A britek, fõleg az angolok és a skótok, e célra készített "Guy Fawkes" bábuk máglyára vetésével élik ki piromán hajlamaikat. A fickó valaha föl akarta robbantani az akkori protestáns királyt, de még idõben elfogták és megégették.
        Skóciában a Halloween ünneplésébõl inkább csak a gyerekek veszik ki a részüket, míg Amerikában a felnõttek is beöltöznek, és meglátogatják a helybeli ivókat. Írországban felnõttek, gyerekek egyaránt maszkokat öltenek, bulikat rendeznek, és sok sört isznak. És most lássuk a jelmezdivatot! Nagyanyáink korában a számunkra már kissé ódivatúnak számító Peter Pan és különbözõ boszorkányjelmezek voltak a kosztümök netovábbjai. Azonban manapság konfekcióbetmenek®, konanabarbárok, fredikrügerek özönlik el az utcákat Halloweenkor. S ez még mind nem elég! Elhagyatott vagy renoválás alatt álló házakban, ahol természetesen töksötét honol, különféle akadálypályákat állítanak fel. A megpróbáltatások azonban nem fizikaiak, hanem SZELLEMiek. Hu! Ezek lehetnek: tojásösvény, konzervdobozhegyek, földöntúli halálsikolyok, hullatapogatás és egyéb nyalánkságok, esetleg még édesanyjuk kedvenc kínai vázáját is odaállítják az útba. Ennek magyar változata a Zsolnay–szlalom®.
        Délnyugat–Angliában a papok megtiltották a gyerekeknek a Halloween–játékokat, mert irigykedtek, hogy õk nem kaptak mogyorót. Ürügy gyanánt azt használták föl, hogy a játékok sátánista és bálványimádó alapokon nyugszanak.
        Fõleg Írországban rengeteg hiedelem él. Többek között a Banshee–legenda, amely egy hosszú aranyhajú leányzóról szól, aki földig érõ ruhát visel, és bekopogván a házakba, az ajtót nyitó szerencsétlennek a képes felébeâ ereszt egy velõtrázó sikolyt. Ennek jelentése: a háznép egy kivétellel gyásznéppé metamorfizálódik®. (Gyengébbek kedvéért: valaki meghal a házból.) De Banshee az év bármely napján ellátogathat hozzád...
        Jó hír: október 28–án, este 6 órakor iskolánkban is élvezhetitek a Halloweent. A program érdekes és izgalmas lesz. Például, éjszakai bábuégetés, célbaköpõverseny (mindenki maga választhatja ki a célt), töklámpa–faragás (hozzatok kést a faragáshoz!), pókhálószövõ–verseny, cserszömörcebokor ültetése az iskola elé, gyíkkeresési akció és a heptán izomerjeinek felírása várható. A tényleges programról Simon Péter tanár úr ad felvilágosítást.
        Forrásaink voltak: JOHN, az ír, ALASDAIR, a skót és ED, az amerikai. Ezúton is köszönjük.

C.h., K.B., ZssZ, Mmmm


A szerepjátékokról

        Helyszín: egy kis szoba, közepén egy gyanús külsejû könyvekkel és érthetetlen számhalmazokat tartalmazó lapokkal borított asztal. Az asztal körül elsõ ránézésre teljesen normálisnak tûnõ emberkék üldögélnek, és láthatóan nagyon el vannak merülve a beszélgetésben, amit csak néha szakítanak meg azzal, hogy fellapozzák az egyik körülöttük heverõ könyvet, vagy hogy dobjanak valamelyik feltûnõen sok oldalú kockával (matektanárok kedvéért: poliéderrel).
        -A vasrács sajnos zárva van egy rozsdás vaslakat által.
        -Kitépem a falból az egész mindenséget.
        -Nyugi Hurum. Megpróbálom kinyitni a tolvajkulcsommal.
        -Dobj egy zárnyitást!
        -23.
        -A lakat nagy nyikorgás közepette, kínlódva kinyílik.
        -Ez szép munka volt, McElroy. Elindulunk balra. Én megyek elõre, a többiek libasorban jönnek mögöttem. Rõt Porc, te fedezz minket hátulról!
        -Rendben, azt csinálom, amit Iván mondott.
        -Ok. Egy keskeny folyosóba jutottatok. Szemben a folyosó végén egy vasalt ajtót láttok, a padlót piszkos vizû pocsolyák tarkítják. Lábaitok körül arasznyi patkányok rohangálnak.
        -Megvizsgálom az ajtót.
        -Az ajtón egy nagy rézkilincs található, vége egy kígyófejet formáz.
        -Zárva van?
        -Lenyomod a kilincset?
        -Igen, és belépünk az ajtón.
        -Egy hatalmas, sötét terembe érkeztetek. Körbe világítva a szobában fáklyáitok fénye egy nagy zöld valamire esik. Nem néz ki valami bizalom-gerjesztõen: négy lába, hegyes szarva és sok foga van, és ráadásul méretéhez képest meglepõen gyorsan közeledik, úgyhogy nem nagyon van idõtök bámészkodni.
        -Elõkapom a csatabárdomat, és felkészülök a harcra.
        -A szándék egyértelmû, a szörny vacsorázni akar. Mindenki dobjon kezdeményezést.
        Ezek után az asztal körül mindenki nagy kockadobálásba kezd. Közben ilyeneket mondogatnak az asztalfõn ülõ, láthatóan a játékban irányító szerepet betöltõ fickónak:
        -6-os AC. Talált?- meg hogy: -8 Hp. Él még?
        Amit eddig olvastatok, az egy (eléggé bárgyu) töredék volt egy játékból. Pusztán szemléltetés céljábol. A szerepjátékok (angolul Role-Playing Game vagy RPG) során, mint ahogy azt neve is mutatja, egy általunk kitalált, de egy szabályrendszer segítségével megalkotott karakter szerepét kell eljátszani. Ez a szerepjátszás Szerepjáték nem egészen úgy történik, mint ahogy a színészek játszanak a színpadon. Elõször is itt nincs megszabva elõre, hogy mit kell tenni egy bizonyos helyzetben, ezt a játékos dönti el szem elõtt tartva a karaktere egyéniségét és szokásait. Ezenkívül a résztvevõk a cselekményeket csak szimulálják a szabályok és néhány kocka segítségével. Szóval nem rohangálnak dohos pincékben kardokkal a kezükben, így hát a színészi tehetséggel megáldott játékosok igazán csak a párbeszédek során élhetik ki magukat. Bár nyugaton már eléggé elterjedt és hazánkban is egyre nagyobb tért hódít egy új játékstílus, amikor a lelkes szerepjátékosok fogják magukat, fölfegy-verkeznek fakardokkal és papírmasé páncélokkal, és a békés kirándulók legnagyobb örömére kivonulnak a szabadba, hogy ott úgynevezett Live-Fantasy-t vagy élõ szerepjátékot játsszanak. De itt nem annyira a színészkedésen és szerepjátékon van a hangsúly, mint inkább az akción.
        A játékosok által létrehozott személyiségek általában egy teljesen idegen világban élnek. Ez a világ felépülhet a klasszikus fantasy szabályai szerint, ahol a karakterek misztikus mágusok, izomagyú barbárok, esetleg ravasz tolvajok, de kalandozhatunk a jövõben is, mint rendíthetetlen ûrfelderítõk, élhetjük a cyberpunkok eseménydús életét a nem is olyan távoli jövõben, vagy nyomozhatunk nevesincs szörnyek és borzalmak után a századforduló Angliájában. Ezenkívül rengeteg könyv és film alapján írtak szerepjátékot. Ha a Gyûrûk ura elolvasása után vágyat éreztél arra, hogy te is bejárd Középfölde tájait és találkozz nemes tündékkel és szeretetre méltó hobbitokkal; esetleg ha szívesen küzdenél a lázadók oldalán a császár és a Birodalom ellen X szárnyú vadászgépeken repülve vagy mint dicsõ Jedi-lovag: itt az alkalom! Abban az esetben, ha pedig épp nem vagy jó passzban, fordíthatsz is egyet a dolgokon és személyesen gyújthatod fel a békés és szeretetre méltó hobbitok falvait, vagy mészárolhatsz le békés polgárokat családjukkal együtt.
        A játékhoz szükség van 2-6 emberre, akik a karaktereket személyesítik meg, és egy csapatot alkotnak. Szükség van még egy kalandmesterre (mesélõre, játékmesterre, dungeon masterre), akire a legnehezebb feladat hárul: õ találja ki, meséli el, és irányítja a történetet aszerint, hogy a karakterek hogy reagálnak. Például az elõbbi történetben ha Hurumon, a csupaizom harcoson múlt volna, õ egy hatalmas csattanás kíséretében megpróbálta volna kitörni az ajtót. Aminek a hatására a mesélõ dönthet úgy, hogy a csupakarom szörnyeteg meghallja a betolakodókat, elrejtõzik, és lesbõl, hátulról támadja meg õket. A kalandmester a bíró és az ellenfél egyszemélyben a játék során, akinek persze pártatlannak kell maradnia.
        A karaktereknek saját egyéni céljaik mellett minden játékalkalomkor van valamiféle feladatuk. Ez lehet pusztán az életben maradás egy melegebb helyzetben, vagy egy értékes tárgy megszerzése, a lehetõségek végtelenek. A kalandnak általában akkor van vége, ha ezt a feladatot teljesítik, rosszabb esetben ha elbuknak, esetleg ha kötelességük teljesítése közben hõsi halált halnak. Persze egy kaland lejátszása után, ami akár 7-8 óráig is eltarthat, még egyáltalán nincs vége a játéknak. A túlélõk újabb és veszélyesebb kalandokban vehetnek részt. Ezek folyamán a karakter fejlõdik, megedzõdik, új dolgokat tanul, egyre jobban bánik a fegyverekkel, új varázslatokat ismer meg, szívósabbá válik. Ezt a fejlõdést általában úgynevezett tapasztalati pontokkal szimulálják, a karakterek minden kaland után kapnak valamennyi pontot annak függvényében, hogy az illetõ milyen sikeres volt, például voltak-e jó ötletei amivel segítette elérni a csapata vagy saját céljait. Ezenkívül tapasztalati pont jár a jó szerepjátszásért is. Az igazi kihívás a saját célok teljesítése, például egy isten fõpapjává válni, egy földönfutó katonából nemest vagy akár királyt faragni, esetleg egy bosszú beteljesítése.
        Egyértelmû, hogy egy ilyen bonyolult játékhoz rengeteg szabályra van szükség. Ezek segítségével tudja a mesélõ eldönteni azt, hogy képesek-e a karakterek megtenni azt a cselekedetet, amit épp próbálnak. A döntésnél figyelembe veszi az illetõ karakter odavágó tulajdonságát (ami általában egy számmal kifejezett érték), a körülményeket, és utána, a szerencse szerepét szimulálva dob egy (vagy több) kockával. Például a bevezetõben, amikor a mesélõ felszólította a McElroyt megszemélyesítõ játékost, hogy dobjon egy zárnyitást, a tolvajnak 69%-os zárnyitási képessége volt (ez azt jelenti, hogy egy átlagos zár kinyitására tolvajkulccsal, normál körülmények között 69% esélye van). A zár nagyon rozsdás volt, ez megnehezíti a dolgot, ezért a kalandmester úgy dönt, hogy a feladat végrehajtására 15% büntetést ad. Vagyis McElroynak 54 százalék esélye volt a sikerre, erre õ dobott két, a 100 oldalú kockát szimulálni akaró tíz oldalú kockával. Az elsõvel kettõt, a másodikkal hármat, így az eredmény 23, ami kisebb mint a megadott határérték (54), vagyis a kísérlet sikerült.
        Hazánkban eddig három szerepjáték rendszer jelent meg magyarul. A Középfölde szerepjáték (J.R.R Tolkien mûvei alapján), a Csillagok háborúja és a magyar fejlesztésû, fantasy témájú, M.A.G.U.S. Mindhárom egyaránt jó szórakozást nyújt, és nyugodtan ajánlható kezdõknek is. Ezenkívül aki a bonyolult jót szereti, ellátogathat valamelyik budapesti szerepjátékboltba, és ott kedvére válogathat a különbözõ idegennyelvû kiadványok között. Ha pedig játszani szeretne, de nem tud összeszedni egy valamirevaló csapatot, próbálkozz egy szerep-játékklubban (egy közeli klub címe ki is volt rakva a faliújságra). A Gyík legyen veletek!

Békés Csaba


Sport
Kiküldött tudósítónk a magyar-törökrõl:

Túl korán örültünk, Allah beleköpött a feketelevesünkbe

        A közönség igen jó hangulatban és fõleg kíváncsian várta a találkozót. A török himnusz alatt a vendégszurkolók lelkesen szorongatták zászlóikat. Nem csoda, hogy büszkék csapatukra, hiszen a török futballnemzet. Egyes régészeti feljegyzések szerint már a korai középkorban fontos játék volt a foci. Akkoriban az elõkelõbbek csak lekapták fejükrõl a turbánt, és ment a játék napestig... Késõbb a végvári vitézek fejei helyettesítették a labdát, ily módon ismertük meg ezt a csodálatos játékot.
        Ennyit a hagyományokról, most pedig néhány szó a magyar nézõseregrõl. Egész szépen megtöltöttük a lelátó alsó részét (a felsõ le volt zárva, bár nem hiszem, hogy leszakadt volna, ha megnyitják). A mag a déli lelátó szektoraiban helyezkedett el. A Himnusz nagyon megható volt, mi például a helyünket kerestük - már hagyomány, hogy mindig lemaradunk róla.
A magyar válogatott         Épp leültünk, amikor a meccs elkezdõdött. A közönség még bele sem melegedett a buzdításba, amikor Kozma elmegy a szélen, bead, és Kiprich fejel. A stadion másik végébõl szemléljük, amint a labda bepattog a bal sarokba. Góóól! Ez igen! Mindenki Kipuja egyenesen a mennybe megy. A kerítés majd’ szétesik, úgy rázzák. Ennél jobban nem is kezdõdhetett volna.
        Ezután a törökök ostrom alá vették a kapunkat, fõleg szélsebes támadóik jeleskedtek a pálya felszántásában. Néhány belépõ után ugyan kénytelen-kelletlen a fûbe harapnak, de lelkesedésük nem csügged. A közönség hullámozni kezd, ebben a török drukkerek is partnerek, de a "Hajrá magyarok !" helyett maradtak a "Türkye! Türkye!" kiáltásnál. Szerencsénkre, ez nem hallatszott.
        Aztán a 44. percben újabb boldog örömujjongástól zengett a stadion. Kozma beívelése után a Détáritól elépattanó labdát Halmai bevágta a pipába! Védhetetlen bombagól! Iszonytató erejû lövés! Hatalmas Dugó!
        Ekkor (még) mindenki azt hitte, hogy közel egy egész év után újra nyer a válogatott. A szurkolók a szünetben Mészöly nevét skandálták. Bezzeg a törökök maximum Szulejmánt dicsõíthették volna.
        Egyes szemtanúk szerint a vendégek a szünetben kelet felé fordultak, leterítették színpompás szõnyegeiket, zászlóikat, vagy éppen az aznapi valutaárfolyam-listát és Allahtól kértek segítséget. Nem tudom mivel gyõzték meg, de a második félidõ sajnos másképp alakult, mint ahogy azt mi szerettük volna.
        Elkezdõdött hát ez is. Reméltük, hogy az elsõ két gól után, amelyek a távoli kapuba estek, ezúttal közelebbrõl is látunk majd néhányat. Sajnos nem így lett. Az elsõ török gól a 66. percben került a kapunkba, a csatár üresen léphetett ki, és nem hibázott. A szektornyi vendégmunkás esztergagépet túlharsogó kiáltással konstatálta a történteket, és még a maroknyi török pénzváltó is magába táplálta a türkye szót az idáig egyedül ismert "Cséndzs máni" mellé. A vendégek itt nem álltak meg. Sõt. Az egyre lelkesebb török tábor döntetlenre buzdította csapatát. És megtörtént ez is, természetesen. Elvégre Murphy is van a világon.
        Ezután (szerencsére) nem változott az eredmény, maradt a 2:2. Összeségében biztató volt az elsõ félidõ, de elbízni nem szabad magunkat. Hiszen, bár egy "fantasztikus" török csapat ellen kiharcoltuk a döntetlent, ez a teljesítmény Izland ellen Rejkjavikban nem biztos, hogy elég lesz.

Tom


A kínai úszólányok másodlagos nemi jellege

        Bizonyára mindenkit meglepett az a fantasztikus eredménylista, amelyet a kínai úszólányok produkáltak a közelmúltban Rómában rendezett világbajnokságon. Az õ mindennapi életükbe próbálunk eme írás során bepillantani.
        Talán mindenki kíváncsi arra, hogy hogyan töltik ezek a sztárok a mindennapjaikat, a munkát, azaz az edzést, az edzõtáborokat, vagy éppen a versenyeket. Vajon hogyan keresik meg a mindennapi kenyerüket?
        A nagyvárosi lányok gyakran segítenek a rendõröknek a sok tilosban parkoló autó elhúzásában. Ahogy meglátják eme gyengéd monstrumokat az utcán, kiürül az egész környék...
        A vidéki úszólány fõleg házimedve-pásztorkodásból él: reggel kihajtja a fenevadakat a mezõre, majd este aztán hangos kurjongatással hazaüldözi õket.
        A legnagyobb bevételük azonban mégis a reklámokból származik. Nemrég kötött velük egymillió dolláros szerzõdést a Gilette cég, hogy õk, a kínai nõi úszócsapat tagjai reklámozzák a legújabb fejlesztésû borotvát. Természetesen nagyon megválogatják, hogy melyik fajtát használják, hiszen naponta kétszer, felkelés után és lefekvés elõtt muszáj idõt szakítani a borotválkozásra.
        A csapat az erdélyi havasokban töltötte néhány hetes edzõtáborát, furcsamód ez idõ alatt a barnamedvék sokat sürögtek-forogtak a tábor környékén.
        Érdekesség továbbá, hogy a Vb-n adott sajtótájékoztatón a kínai válogatott tagjai megszólalása után a vak újságírók eszeveszett tempóban kirohantak a sajtószobából hangos "oroszlán, segítség" kiáltásokkal. Késõbb sikerült megnyugtatni õket, azóta nem félnek az állatkertben.
        A gyorsúszószámok gyõztese egyébként még egy remek ajánlatot kapott: egy ultra-hosszúhullámú adó mûsorait kéne továbbítani 50 Herzes frekvencián. A legújabb fejlemények szerint szeretné lejjebb vinni 40-re, mert az 50 Herz már túl magasnak bizonyult.
        Nos, ilyennek ismeri a világ a kínai úszólányokat, elég rémisztõ a kép, bár ki tudja, lehet, hogy a behemót, otromba külsõ érzõ belsõt takar, s ha egyszer egy ilyen szerzet elbõgi magát, elszabadul a pokol.

Tom


Nagy gyík antológia

Környezetszennyezõ Gyík         Tizennyolc komoly fiatalember fegyelmezetten és rövidnadrágban vonul ki az épületbõl. Lemennek a lépcsõn. Hirtelen "Ott egy gyík" kiáltással az egyik bokorhoz rohannak, lehajolnak és a szemüket meresztgetik. Valóban, ott van: kicsi, zöld hüllõ, ha megnyomják, leesik a farka. A sárkányoknak ez a leszármazottja tényleg elég érdekes állat. A kisgyerekeket úgy lehet csoportosítani, hogy vannak, akik megfogják a gyíkot, mert de jó, leesik a farka, és vannak akik nem, mert szegény gyík, leesik a farka.         Azért az elõbbi jelenség mégis érdekes: a fiatalemberek olyan 17 év körüliek. Õk nem azért szentelnek ekkora figyelmet a gyíknak, mert leesik a farka, vagy mert a sárkányok rokona. A gyík az évfolyam kultikus állata és szimbóluma. A gyík kultusza Elsõ vagy Szent Gyík-ig vezethetõ vissza. Róla mindössze annyit tudunk, hogy állítólag Clark látta. Dehát õ sokmindent látott, valószínûleg Nagy Rákot is. Rõzehordó Gyík
        Az I. Gyíkkal való találkozás óta a gyík mindennapjaink részévé vált. A gyík ideális bûnbak, ezért a gyíkkáromlás fokozatosan kiszorította más dolgok káromlását. Mert mi a leggyíkabb, ha nem egy gyík. A leggyíkabbtól pedig minden gyíkság kitelik. A gyík nyilván a legjobb hely, különben miért küldenénk rendszeresen oda felebarátainkat (lásd: Menj a gyíkomba). Idõvel a gyík melléknévként is elterjedt (gyík vagy), sõt, egyes szélsõséges elemek odáig vetemedtek, hogy igeként használják: gyíkoljunk a gyíkba.
Tévés Gyíkok         A gyík-kultusznak egy primitív elõdje is volt: a gekkó-kultusz. Ez azonban nem volt túl kiterjedt, sem hosszú életû, hiszen a gekkó csak egy kétéltû. Azon kívül nem is volt praktikus, mert a gekkó túl hosszú szó. Kitartó próbálkozással a gyomot majdnem a gyíkhoz mérhetõen jónak találtuk, de a gyom az csak egy zöldség. A gyík is, de az ezenkívül még hüllõ is. Ezért a gekkó és a gyom ment, a gyík maradt.
        Most már kezd nagyon gyíkká válni a dolog, úgyhogy összefoglalom mit tudunk: kezdetben volt I. Gyík, és azóta a gyík az évfolyam gyíkja vagy mi a gyík.

Harry




        Mostanra már bizonyára alig várjátok, hogy lehulljon a lepel, de úgy döntöttünk, hogy azt nem bírná a nyomdafesték. Ha valaki nagyon szeretne lehullott lepleket látni, ajánljuk figyelmébe a Playboy-t és a Popó Magazint.

-a szerkesztõség-


KARANTHÉN-TOTÓ ÉRTÉKELÉS

 12X
1135
2315
3351
4513
5351
6531
7315
8315
9151
10153
11531
12-10100
13351
+1153

4-24,5: Gratulálunk! Sötétségedhez nem fér kétség. A protekció nem minden. Tanulmányaid folytatására ajánljuk a szemközti iskolát. Sok szerencsét!

25-49,5: Gratulálunk! Hiába, aki tud, az tud. Ámbár, ez rólad nem igazán mondható el. Ne félj, helyzeted nem oly reménytelen, mint a fenti kategóriába tartozó társaidé. Rajtad még segíthetünk. Mûvelõdési (és egyéb) célokra ajánljuk a KARANTHÉNt. Ne búsulj, talán legközelebb jobban sikerül.

50-64,5: Gratulálunk! Egész jó. Talán azt az Élet és Tudományt mégsem kellett volna... Egyébként akár intelligensnek is mondhatnánk. Vagy csalónak. Ne izgulj, lesz ez még rosszabb!

65-75: Gratulálunk! Neked tényleg szívbõl! Képességeid már-már súrolják a mieink alsó határát.De nem baj. Jusson eszedbe: a csúcsról minden út lefelé vezet. (HE-HE!)

75 fölött: Javasoljuk, látogass el a matematika korrepetálásra! Minél elõbb és minél sûrûbben!

Reklám


Képregények

Képregény 1
- Hogy köszön az angol a temetésen?
- Good Mourning!		 - Milyen értelmes szót tudsz összerakni abból,
hogy anya, könyv, Viki, vonat?
- Anyakönyvikivonat.
Képregény 2

Under Destruction