A humanizmus

A reneszánsz új világszemlélete a humanizmus volt. A meggazdagodott itáliai városállamokban egy új társadalmi réteg alakult ki: a polgárság. Ez a polgárság független volt, terheit lerázva már volt ideje önmaga megismerésére. Képes volt önmagát önállóan irányítani, vagyona birtokában szabadon élvezte az életet, boldogan fedezte fel mindazt, ami számára a földi életet szebbé tette: a szerelmet, a természetet, a szellem szabadságát, a emberi test és mûvészet szépségeit. Megnõtt az egyéniség szerepe, a középkorra jellemzõ névtelenség eltûnt, az újonnan készült alkotások készítõi már fontosnak látták a saját érzéseik, nézeteik, hangulatuk kifejezését. Tudatossá vált az emberi eszmények kifejlesztése, az ember harmonikus kimûvelése is. A kor embere életfelfogásának, eszméinek kifejezésére elkezdte kutatni és feltámasztotta az ókori görög és római kultúrát. Mohó kíváncsisággal tárták fel a múlt emlékeit, ástak ki a régi szobrokat, kutatták fel a latin és görög szerzõk mûveit. Mindenekelõtt azonban az ember újra felfedezte önmagát, és mindennek a középpontjába magát helyezte.