Életmûvének egyetemessége csak Homérosz, Dante és Goethe nagyságához mérhetõ. Tehetséges drámaíró elõdök és kortársak sorából emelkedett ki. Közülük leginkább érdemesek említésre: Tomas Kyd (1538-?1594), Christopher Marlowe (1564-1593) és Ben Jonson (1572-1637).

Shakespeare életérõl nem sokat tudunk, az adatok hiányosak és gyakran pontatlanok. Születési helye Startford- upon-Avon, egy falusias kisváros. Anyja földbirtokos volt, édesapja gazdag polgár (kesztyûkészítõ, gabona- és vegyeskereskedõ). Shakespeare 18 éves korában, 1582-ben vette feleségül a nála nyolc évvel idõsebb Anna Hathawayt, akitõl három gyereke született. 1585-86 táján hagyta el családját, és Londonba költözött. Itt kapcsolatba került a színházzal, s egy 1592-es adat már sikeres fõvárosi színészként és drámaíróként említi. Az 1599-ben épült Globe Színháznak fõrészvényese volt, s idõközben - drámaírói sikerei révén - meg is gazdagodott. Megvette Statford egyik legnagyobb házát, s 1598-tól kezdve több telket, birtokot vásárolt. 1607 után felhagyott a színészi mesterséggel, s egyre több idõt töltött Stratfordban. Utolsó éveiben már elzárkózott a világtól, s szülõvárosában halt meg, a hagyomány szerint a születésnapján, 1616. április 23-án.

Írói munkásságáról jóval többet tudunk. Eleinte valószínûleg régebbi darabok átdolgozásával foglalkozott. Sok ilyen munkája elkallódhatott, de pályakezdésének mûvei is jórészt átdolgozások. A téma eredetisége nem volt követelmény. Nagyjából két évtizedes drámaíró pályájának elsõ felére (1590-1600) 22 darab esik: a VIII. Henrik kivételével az összes királydráma, a tragédiák közül a Rómeó és Júlia s a regényes színmûvek és vígjátékok között olyan remekmûvek, mint a Szentivánéji álom, a Velencei kalmár, az Ahogy tetszik és a Vízkereszt. 1593-ben jelentette meg Venus és Adonis címû "mitológiai románcát" (Ovidius története alapján), a következõ évben pedig Lucerita meggyalázása címû elbeszélõ költeményét. Körülbelül ekkor írhatta szonettjeinek nagyobb részét. Lírai verseinek legfõbb témája a barátság és szerelem. 154 szonettje 1609-ben látott napvilágot.

Pályájának második felében (1601-1613) Shakespeare világszemlélete komolyabbá vált, elsötétült (talán a politikai élet változásai, majd Erzsébet királynõ halála, I. Jakab trónra lépése 1603-ban is közrejátszottak ebben), mûvészete azonban ekkor ért be igazán: legjobb alkotásai ekkor születtek. Ebben a több mint egy évtizedes idõszakban fõként trágédiákat írt. Kiemelkedõ darabjai a Julius Caesar, a Hamlet, a Troilus és Cressida, az Othello a Lear király, a Macbeth és az Antonius és Kleopátra.

Pályája végére új drámatípust teremtett. A Téli rege és A vihar is tragikus alaphangot üt meg, de a katasztrófa elhárul, a konfliktus feloldódik a megbocsátásban, a kiengesztelõdésben. Ezek Shakespeare legérettebb alkotásai, s fejlõdésének betetõzését is jelzik. - Volt színésztársai 1623-ban adták ki drámáinak elsõ gyûjteményét.