Francesco Petrarca

Francesco Petrarca (1304 - 1374) a korai itáliai reneszánsz elsõ nagy képviselõje. Firenzei fehér guelf családból származott. Arezzóban született, de ifjúsága nagy részét a pápák akkori székvárosában, a franciaországi Avignonban töltötte. Petrarca késobbi élete örökös nyugtalanságban, véget nem érõ bolyongásban telt el Franciaország és itália között. Õt tekinthetjük az elso humanista tudósnak. Dantéhoz hasonlóan õ is két korszak határán élt. Együtt létezett benne a középkor vallásossága és a reneszánsz életöröme. Szenvedéllyel fordult az antik világ felé, a régi Róma csodálója volt. Az õ ösztönzésére készült el Homérosz Íliászának elsõ latin nyelvû fordítása. Õ maga korlátlanul ontotta a latin nyelvû verseket, amikért kortársai nagyon lelkesedtek, de Petrarca legnagyobb mûvének az Africa címû befejezetlen eposzt tartotta. A hagyomány szerint 1327-ben látta meg az asszonyt, kit verseiben Laurának nevezett. Hozzá írott verseivel teremtette meg a reménytelen szerelem évszázadokon át érvényes formuláját. Petrarca leghíreseb verseskötete a Daloskönyv. Ebben a híres petrarcai szonett képletére íródott versek találhatók meg. A szonett 14 sorból álló, 4 szakaszos vers. Az elsõ két versszaka 4-4, amásodik kettõ 3-3 soros. A szonett rímképlete abba - abba - cdc - dcd. A szonett formailag egymástól elüto két-két strófája eredetileg két külömbözõ szerkezeti egységet alkotott: rendszerint ellentétet, szemben álló motívumokat tartalmazott. Petrarca azomban feloldotta ezt a képletet, és csak az utolsó, a negyedik versszak hoz új elemet, az elso hárommal szemben álló gondolatot, érzelmi tartalmat.