Erasmus

Erasmus elsõrangú helyet foglal el a XVI. századi humanisák sorában. Tudós, filológus, rendkívül termékeny és mindíg elegáns író, nagyszerû latin stiliszta, finom, szellemes, sokoldalú ember. 1470 körül Gerhard de Praet törvénytelen fiaként látta meg a napvilágot Rotterdamban. Diákéveit Deventerben töltötte. Korán árvaságra jutott. Gyámjai kívánságára, de saját akarata ellenére a steini kolostor rendjébe lépett, amit azonban hamar (1491) elhagyott. Ekkor vette fel a papi szentséget. 1506-ban Itáliába ment, ahol a turini egyetem a teológia doktorává tette. 1514 után élete nagy részét Németorzágban töltötte. Itt rajongó tisztelet övezte, de egészen 1516-ig nem köszöntött rá a szerencse. Ekkortól V. Károly császár havidíjat itélt oda a gondolkodónak. 1517-ben Löwenben telepedett meg, ahol az egyetemen oktatott. Innen a város humanizmus ellenes szelleme miatt kellett elköltoznie. 1521-ben Bázelbe kölözött, ahol 1536-ban meghalt. Erasmus sürgette a Biblia szövegéhez, mint eredeti forráshoz való visszatérést. Nem vállalt közösséget sem a katolikusokkal, sem a protestánsokkal. Mindkét csoportot kigúnyolta. Elsõsorban a Balgaság dicsérete címu mûve révén ismert, de más mûvei jobban hangsúlyozzák gondolkodásának eredeti voltát. ( Nyájas beszélgetések, 1518; Értekezés az akarat szabadságáról, 1524)