Janus Pannonius

Janus Pannonius Petõfiig az egyetlen olyan magyar költõ, akit ismert és elismert Európa. Neve a humanista szokásoknak megfelelõen felvett költõi név. Családneve és pontos születési helye bizonytalan. Nagybátyja, Vitéz János nagyváradi püspök 1447-tol 1458-ig Itáliában neveltette. Ekkor a híres ferrarai humanista mester, Guarino de Verona iskolájában tanult. Már ekkor, alig 15-16 éves korában költõvé érett, messze maga mögött hagyva társait. Négy évig Padovában, Velence egyetemi városában egyházjogot tanult. Itt szerezte meg a doktori címet. Itáliában százával ontotta a latin nyelvû, néhány soros csopkelõdõ, erotikus epigrammáit (az ún. római epigrammákat ). 1458 nyarán tért vissza Magyarországra annak biztos tudatában, hogy biztos jövõ vár rá. 1459-tol pécsi püspök, feudális nagyúr. A költõt Magyarországon szellemi hontalanság gyötörte, s visszavágyott a mûveltebb Itáliába. 1465-ben királyi követként még egyszer eljuthatott szellemi hazájába. Itt azonban valamilyen politikai hibát követett el, s fölfelé ívelõ pályája megtört. Kegyvesztett lett a királynál. Mikor Mátyás különösen nagy adóterhekkel akarta sújtani a fõnemességet, a költõ nagybátyjával együtt fellázadt a király ellen. Menekülnie kellett, Horvátországban érte utol a halál.