Balassi Bálint (1554-1594)

Balassi Bálint az egyik legkiemelkedôbb magyar humanista költô. Elôdei között olyan nagy nevek szerepelnek mint a latinul verselô Janus Pannónius, Tinódi Lantos Sebestyén, a kor nagy krónikása és énekmondója, és Bornemissza Péter, a magyar reneszánsz dicsô alakja, a Itáliát, Franciaországot és Német-római császárságot megjárt protestáns püspök, Szophoklész Elektrájának fordítója.

Balassi Bálint Magyarország egyik leggazdagabb legbefoolyásosabb családjának a sarja. A Balassi család sok nagy vitézt, rablólovagot, kalandort adott a magyar történelemnek. A költô öregapja a mohácsi csatában vesztette életét. Édesapja, János, Miksa császár szövetségese. Ellenségei többször perbe fogják jogtalan birtokszerzés vádjával, de ô mindig igazolja magát. Késôbb felségárulás vádjával (ellenlábasai szerint sereget toboroz az erdélyi fejedelem mellett) 1569 letartóztatják, de ô megszökik a börtönbôl, majd 1572-ben kegyelmet kap. A költô nagybátyja Menyhárt árulásaival több vármegyényi nagybirtokot szedett össze. Unokaöccse nem csupán féktelen életvitelét és erôszakosságát örökölte, hanem mûveltségét, mûvészet iránti szeretetét is.

Balassi Bálint 1554 októberében született Zólyom várában. 1565-ig Bornemissza Péter volt a nevelôje, majd Nürnbergben tanult tovább. Mikor apját letartóztatták 1569-ben a család Lengyelországba menekült. Itt fordította németrôl magyarra a „Beteg Lelkeknek való füves kertecske" címû vallásos elmélkedést. Ez volt az egyetlen olyan mûve mely még életében megjelent nyomtatásban (1572- Krakkó). 1572-ben, miután Balassi János kegyelmet kap és a család visszaköltözik Magyarországra. 1575-ben kétszáz aranyért „áruba bocsátja kardját" és Báthori István erdélyi fejedelem ellen indul hadjáratba. Fogságba esik, de a fejedelem kegyesen bánik vele, inkább vendégként kezeli és Gyulafehérvárra küldeti. Itt, Báthori reneszánsz udvarában tölti a következô néhány évet. A szultán a törökbarát fejedelemtôl Balassi kiadatását követeli. Ekkor Lengyelországba szökik, ahol Báthori, aki ekkor már lengyel király fogadja ôt. Késôbb Rudolf császár hazarendeli és hûségesküt követel a bécsiek által lázadónak ítélt költôtôl. 1576-ban színészként szerepel és táncol a Rudolf császár koronázása alkalmából rendezett ünnepi elôadáson.

1578-ban az egri vár alatt telepszik le és próbálja meghódítani az egri várkapitány, Ugnád Kristóf , feleségének Losonczy Annának szívét, aki Losonczy István temesvári vértanú lánya és egyetlen örököse. A költô elsô szerelmes verseit Annához, ehhez a nála jóval idôsebb, gazdag és szép hölgyhöz , akit már régóta ismer és szeret. 1579-tôl 1582-ig 50 lovas hadnagyként szolgál Egerben. 1584 karácsonyán nagy hozomány reményében, minden ceremónia nélkül, egy pap kiséretében feleségül veszi elsô unokahúgát, Dobó Krisztinát, akinek a férje csak négy hónappal azelôtt halálozott el. A szertartás után néhány vitézzel beront a sárospataki várba, hogy így jusson hozzá a birtokhoz, melynek felesége csak harmadörököse. Zavaros anyagi helyzetét mégsem sikerül így rendbetennie, mert embereit visszaverik, majd a Dobók beperelik, vérfertôzônek és törökpártinak titulálják. A pápa támogatását elnyerésére áttér a katolikus hitre (ebben a korban ez gyakori volt) , de az egyház ennek ellenére érvényteleníti a házasságot. Egy ideig Érsekújvárott szolgál 100 lovas hadnagyként. 1588-ban meghal Ungnád Kristóf. Balassi rengeteg szerelmes verset ír Annához, akit csak Júlia és Coelia néven emleget mûveiben, de az özvegyasszony nem kíván házasságra lépni a rossz hírnevû és pénzügy gondokkal küszködô költôvel. Következô évben a tatárok elleni hadjárat miatt elhagyja az országot. 1590-ben beleszeret Wesselényi Ferenc feleségébe, Szárkándi Annába. Ehhez a szerelméhez írja a Júlia-verseknél sokkal kevésbé lángoló érzelmekrôl tanúskodó Célia-verseket.

Balassi személyisége ellentmondásos és összetett. Számtalan csínytevésben vett részt, kicsapongó életet élt. Idônként lovakat árult, néha kalmárokat rabolt ki, becsülete is sokszor megingott. Mégis kora egyik legmûveltebb embere volt. Nyolc idegen nyelven beszélt, fordította a klasszikusok és az újlatin költôk mûveit. Irodalmi munkásságával a legnagyobbat alkotta a magyar humanizmusban. Mindemellett végvári vitézként is harcolt. Esztergom ostrománál 1594 május 30-án hôsi halált hal.