A Kossuth-év vége felé járva már aligha kerülhette el bárki, hogy ünnepi beszédet, előadást, valamiféle megemlékezést ne halljon a magyar történelem talán legismertebb alakjáról. Ha nem szégyelljük bevallani, szinte unalomig így volt ez. Nem így azonban Gerő András történész, az ELTE és a CEU tanára, számos amerikai egyetem vendégprofesszora esetében. A Karinthy Frigyes Kéttannyelvű Gimnáziumban igazán élvezetes, szemléletes portrét rajzolt Kossuth Lajosról, felkeltette azt a személyes érdeklődést, amely minden tanulási folyamat talán legfontosabb motiváló ereje.

Még történelemtanárainknak is szolgált újdonságokkal. Ki tudta például, hogy a kortársainál jóval magasabb (172 cm), igéző kék szemű, nagyon vonzó férfi volt? Pedig sok nagy, mondhatjuk történelmi irigység okozója lehetett ez is. Széchenyi és Görgey esetében feltétlenül döntőnek tűnik éppen az emberi viszony. Az előbbi egyszerűen nem szívesen találkozott Kossuthtal még személyes megbeszélésre sem. Görgeyért Kossuth, mint mondta, a becsületével állt jót. Ezzel igen nagy szívességet tett neki, és nem mindenki szereti, ha hálásnak kell lennie. Mint a legtöbb erős egyéniség, Kossuth is könnyen összeveszett emberekkel. Ezek is hozzátartoznak az ún. emberi tényezőkhöz, amelyek történelmben sem elhanyagolhattóak.

Nem illúzió rombolás volt az sem, amit Kossuth beszédeiről hallhattunk. Híres, még Amerikában is retorikai tananyagként szolgáló szónoklatait igen gondosan szerkesztette, tudatosan alkalmazott olyan hatáselemeket, amelyekkel a hallgatói személyes szimpátiáját azonnal fel tudta kelteni maga iránt. Még akkor is, ha például a felhasznált szemléletes biblikus képek kissé pontatlanok voltak. A szófordulatai, az általa használt új szavak, szókapcsolatok érdekessé, színessé tették a beszédeit, és személyes karizmája szinte minden hallgatóját magával ragadta. Akit mégsem, azt viszont nagyon irritálta, az ellenségévé tette. Ilyenek is voltak hosszú, akkoriban két emberöltőnyi élete során.

Gerő professzor hallgatósága megértette, hogy a látszólag lényegtelen dolgok bizony sokszor nagyon lényegesek. Ettől még nem csorbul az az igazi emberi nagyság és a széleskörű népszerűség, amely együtt létrehozhatta azt a példátlan mítoszt a magyar történelemben, amely Kossuthot mind a mai napig övezi. Ő az, aki megváltoztatta a nemesi nemzettudatot, a nép „apja” lett, akinek igazi folklórja van, akiről népdalok, mesék szólnak. A legtöbb utca és szobor is az ő nevét viseli. Az így emberközelbe hozott történelmi hősről tudjuk: nem véletlenül.

Bognár Anikó