Mint minden gyerek, nyaranta én is sok idõt töltöttem a nagymamámnál, vidéken. Mindig városban laktam, ezért a vidéki élet izgalmas, nagy változás volt számomra, tele ismeretlen élményekkel, egészen másfajta emberekkel. Én szerettem ezt a más életmódot, ezért a vidék mindig kedves volt nekem. Talán innen ered a vonzalmam a régi, magyar, népi kultúrához. Még most is olvasok népmeséket; szeretem a népdalokat; az érdekes, régi használati tárgyakat; a népszokásokat; az ízes vidéki tájszólást. A népi tánccal még nem próbálkoztam, de az is nagyon érdekelne.

Mindannyian tudjuk, hogy az emberi kultúrák mennyire összetettek, és hogy ez igen megnehezíti bármiféle vizsgálatukat. De a nyelv, az emberi kommunikáció csatornája, olyan eszköz, amin az egész kultúra átszûrõdik, ezért az szinte teljességében vizsgálható rajta keresztül. Ezért úgy gondolom, a nyelv méltó arra, hogy tanulmányozzák, és ne hagyják feledésbe merülni régi, népi elemeit, a sok-sok ember által beszélt különbözõ változatait. Hiszen a nyelv gazdagsága az egész kultúra gazdagsága.

A témaválasztást tehát három tényezõ motiválta: személyes kapcsolatom a nagymamámmal és a hozzá fûzõdõ vidéki élmények; a magyar folklór szeretete; és a nyelv –mint a kommunikáció legfõbb eszköze– rendkívüli fontossága.

Dédszüleim Jászszentandrásról származnak, de még fiatal korukban Jászárokszállásra költöztek, ahol nagyobb esélyük volt munkát találni. Nagyanyám, Szabó Erzsébet már Jászárokszálláson született, 1921. december 1-jén. A család római katolikus vallású volt, de nagyanyám nem vált hithû katolikussá, s a vallás ma sem játszik fontos szerepet az életében. Rajta kívül, aki a harmadik életben maradt gyerek volt, két fiú és két lánygyermeket neveltek fel a dédszüleim. Szegénységben éltek, ezért már tíz éves korában napszámba adták nagyanyámat. Bár csak 8 kilométerre a szülõfalujától, Jászágóra került, gyerekfejjel ezt mégis nagy távolságnak érezte. A gazdával úgy egyeztek ki, hogy hetente többször is iskolába járhatott, így hat elemit el tudott végezni. Késõbb tizenhat évesen Békés megyébe került, summásnak, azaz mezõgazdasági munkásnak. A nyári munkák idején mintegy három hónapot töltött távol a falujától. Húsz éves kora körül pedig Gyöngyösre költözött néhány hónapra, ahol cselédként dolgozott módosabb családoknál. Miután férjhez ment a nagyapámhoz, a háziiparba állt varrni. Tulajdonképpen hosszabb, több hónapos idõszakra ezután már nem hagyta el Jászárokszállást, igaz, nagyapám évekig Pesten dolgozott, sõt 1955 körül rádiót is vettek. E két tényezõn kívül azonban semmiféle kontaktusa nem volt a köznyelvvel, vagy más nyelvjárásokkal.

Négy gyereke közül kettõ Budapesten, egy Parádsasváron, egy pedig Gyöngyösön lakik. Természetesen õk már nem a jászsági nyelvjárást beszélik, nyelvhasználatuk gyakorlatilag a köznyelvivel azonos. Tehát mikor a gyerekei vagy az unokái meglátogatják, vagy amikor rádiót hallgat, esetleg televíziót néz, óhatatlanul köznyelvi hatások érik. Ennek ellenére, amennyire én vissza tudok emlékezni, nyelvhasználata alig változott, és szerencsére sikerült megõriznie azt az ízes, jászos dialektust, amit szeretnék bemutatni.

Többször elutaztam hozzá, adatgyûjtés céljából, és körülbelül négy órányi anyagot vettem fel magnószalagra. Ez alatt a négy óra alatt nem jelent meg a tájszólás összes fonetikai, lexikai és grammatikai jellegzetessége, mégis az anyag alapján azt hiszem, elég teljes és részletes képet kaphatunk a nagymamám által beszélt nyelvrõl. E beszélgetések során sok mindenrõl szó esett. Én próbáltam a mulatságosabb, anekdotikus részleteket kiválasztani, és ezeket fonetikus írással le is jegyezni, valamint szalagon mellékelni. A többi példát a fennmaradó anyagból vettem, bár ezeket nem közlöm.

(a továbbiakban röviden: tiszai)

Elterjedési területe a Duna-Tisza közének nem ö-zõ területei, a Tisza, a Körösök és a Berettyó vidéke, Szolnok megye egész területe, kivéve a Jászság, és Békés és Hajdú-Bihar megye délnyugati része.

Toldalékok: A honnan? kérdésre felelõ helyhatározóragok mindig egy fokkal zártabbak a köznyelvinél, pl. -búl,-bûl,-túl,-tûl,-rúl,-rûl. A birtokos személyragozás is rendhagyó, egyazon raggal jelölik az egy illetve a több birtok létét, pl. ti lovatok jelenthet egy vagy több lovat is. A fõnévi igenév képzõje -ni, ez egyezik a köznyelvivel. Az -ul,-ül magánhangzója gyakran hosszabb a köznyelvinél, pl. szépûl, de ugyanez ritkább az -ól,-õl esetében. Az -éknál,-ékhoz családi határozóragok -ék formában használatosak.

(a továbbiakban röviden: palóc)

Tulajdonképp a magyar nyelvterület egész északi pereme: a Vág folyótól keletre, a Dunától és a Budapest-Cegléd-Szolnok vonaltól északra esõ területek egészen a Tiszáig e nyelvjárást használják. Ezt a viszonylag nagy földrajzi területet a nyelvjáráskutatók három kisebb egységre osztották fel, a nyugati, a középsõ és a délkeleti palócra. A délkeleti palóc a Jászság és Borsod-Abaúj-Zemplén megye déli területein fordul elõ, és már átmenetet képez a tiszai nyelvjárástípus felé.

Fonémarendszer: A nyugati palóc ë-zõ és í-zõ. A középsõ ë-zõ és e-zõ, tehát 8+8 fonémát használ. A keleti pedig e-zõ, azaz a nyolcadik ë rövid fonéma hiányzik.

Fonémagyakoriság, fonémamegterheltség: Vannak í-zõ és é-zõ területei egyaránt. Sokkal fontosabb viszont, hogy az összes magyarországi nyelvjárás közül talán a legillabiálisabb. A köznyelvben párhuzamosan e-zõ és ö-zõ szavakból a palóc mindig az illabiális változatot használja, pl. fel, seper, cseber. Jelentõs még az illabilális i-zés is, pl. kilsõ, siket, pispek.

Toldalékok: A -val,-vel eszközhatározó nem hasonul, pl. borval, kézvel, bocskorval. Rendkívül jellegzetes az egyes szám harmadik személyû birtokos személyrag használata magas hangrendû szavakban, mégpedig az e hang helyett i, pl. szemi. A -nótt,-nëtt,-nõtt,-nól,-nõl,-nyi ragok családi határozórag szerepét töltik be, pl. bírónott ‘bíróéknál’, mestërnëtt ‘tanítóéknál’, Kovácsnól ‘Kovácséktól’, baktërnyi ‘bakterékhoz’. A -ból,-bõl,-tól,-tõl,-ról,-rõl helyhatározóragok nyílt, köznyelvi alakja használt, és az utolsó l hangjuk rendszerint nem ejtett. De a déli területeken a ragok magánhangzói zártabbak, pl. -bú,-bû,-tú,-tû,-rú,-rû. Az é eredményhatározó nem illeszkedik és kötõhang nélkül járul a névszóhoz, pl. hamué. Ellenben a -hoz,-hez,-höz határozóragok illeszkednek, az utolsó hangjuk lekopik, és csak két alakjuk (höz) van, pl. kerthe, asztalho. A birtoktöbbséget csak a nyugati palócban jelölik, ahogy kelet felé haladunk már nem, pl. lovatok-lovaitok különbségtétel csak a nyugati palócban fordul elõ. A fõnévi igenév képzõje a -nyi a köznyelvi -ni helyett.

Igeragozás: A nyelvterület egészén a tárgyas igeragozás köznyelvi alakjai használatosak, kivétel a keleti területek, ahol a tárgyas ragozás megváltozik, pl. várja, mongya, tuggya köznyelvvel megegyezõ alak helyett vári, mondi, tudi. A eszik, iszik igék rövid múlt idejû alakjait használják, pl. ett, itt, nyittam. A tárgyas ragozású, többes szám elsõ szeméjû, jelen idejû alakok szintén rendhagyóak, pl. mosuk, vetük. A v tövû igék alapalakja magánhangzós, pl. nõ, lõ, hí, rí.

Szótövek: A tehén-tehenet típusú névszóknál a rövid magánhangzós alapalakok használatosak, pl. vereb, kötel, keves de ez nem érvényes a bogár-bogarat alakú névszókra.

A határozott névelõ egyalakú, a magánhangzóval kezdõdõ szavak elõtt is a, pl. a asztal, a ember. A sok, keves határozatlan számnevek után általában többes számot használnak, pl. sok tyúkok. Gyakran az igei vagy névszói állítmányt sem egyeztetik az alannyal, pl. Faj a labajim, eszt az embereket.

Kálmán Béla a jász nyelvterületet teljes egészében a palóc nyelvjáráshoz sorolja délkeleti palóc néven, amit maga is átmeneti nyelvjárásnak fog fel. Tehát –mivel a palóc részének tartja– szerinte a palóc dominál jobban a kérdéses területen. A gyûjtött anyag alapján azonban fény derül arra, hogy rendkívül sok elem keveredik a tiszai dialektusból is a jász nyelvjárásba. A megvizsgálandó kérdés tehát, jogos-e a Jászságot a palóc nyelvterület részének tekinteni? Vagy esetleg célszerûbb lenne a jászt mondjuk északnyugati tiszainak nevezni? A választ természetesen egy példa megvizsgálása után nem tudom megadni. Az viszont egyértelmûen eldönthetõ, hogy ebben a konkrét, a nagymamám által beszélt dialektusban a palóc vagy a tiszai elemek dominálnak-e.

Fonémarendszer: A fenti adatok alapján tehát a dialektus 8 rövid és 7 hosszú magánhangzót használ, az a, e, ë, o, u, ö, ü, i és az á, é, ó, ú, õ, û, í hangokat, azaz ún. zárt ë-zõ nyelvjárás, ugyanúgy, mint a tiszai.

Magánhangzók: A többes szám jele és a tárgyrag közé szorult hangsúlytalan kötõhang néhány esetben zártabb a köznyelvinél. Általában középsõ nyelvállású, pl. karomot, káromkodásokot, gondolatokot, lëpëdõköt, ojanokot, ami újabb palóc sajátosság. Viszont az ellentétes jelenségre (nyíltabb kötõhang) is találtam példát: bótosak. A hosszú, hangsúlyos helyzetû szóbelseji ú hang rövidülésére is akadt egy példa: csunya, úgy tûnik, ez morfémához kötõdik, tehát csak ebben a szóban fordul elõ. Ez a jelenség a nyelvterület egészén elõfordul, de számottevõ az északkeleti részeken, pl. Szabolcs-Szatmárban. (IMRE, 1971:167) Ez azért különösen érdekes, mert éppen ellenkezõ az általános tiszai vonás, a szóbelseji rövid u megnyúlása, pl. cúkor. A szalagon erre az ellentétes jelenségre is találtam példákat: púha, legútálatosabb, húsos. A Dunántúl és a Duna-Tisza közének északi részén fordul elõ a szóbelseji o magánhangzó zártabbá válása (IMRE, 1971:168), a magnószalagon a csuda példát találtam rá. Gyakoriak a keze-kezibe alakok, ami a tiszaiban általános, de a középpalócban is elõfordul. (IMRE, 1971:304)

Igeragozás: A múlt idejû, t végû igék ragozásakor a nyelvjárás a rövid alakokat használja, pl. süttem, ett, s ez a palóc jelenség is olyan erõs, hogy a fiatalok is így használják. A felszólító mód megegyezik a köznyelvivel, tehát nem a tiszai ik-es alak jelenik meg.

Szótövek: A kétszótagú névszóknál a két rövid magánhangzós alapalakok használatosak, pl. keves, nehez. Ez a jegy a palócra jellemzõ. Némely határozószó hosszú alapalakkal jelenik meg, pl. ottan, rája. Hasonló jelenség, amikor a tárgyragot kétszer használják, pl. asztat. Mindez szintén az északkeleti dialektusban fordul elõ. Általában a személyes névmásoknak is hosszabb alakját használja, pl. mink, tik, ûtülle, ami viszonylag általános a nyelvterületen.

Találtam példákat az igei állítmány passzív alakjának használatára: A fal ëlbontódott. Emígy lëtt bëállítva a család. Akik fëlnevelõttek gyerëkëk. Mëg vótunk ösmërkëdvë. És egy hasonlót, ahol egy határozói igenév a névszói-igei állítmány része: Be van idva. A hasonlító határozó mellett néha nem a köznyelvi -nál,-nél hanem a-tól,-tõl ragokat találjuk, pl. mentû jobban. A szakirodalom szerint ez is palóc sajátosság. (KÁLMÁN, 1989:59) Az a, e hangok mutató névmásokként fordulnak elõ mondataiban, pl. Templom mëllët van ë. Ahun van a.

Elvégeztem két vizsgálatot a szókincs feltérképezése céljából, az egyiket a Nyelvõr, a másikat a Nyelvatlasz alapján.

A Nyelvõr (Magyar Nyelvõr, 1900: XXIX/47, 90) egy század eleji számában például a felsorolt mintegy 50 tájszó közül legalább a harmadának ismeri a jelentését és 10-11 szót rendszeresen használ. Ezek pl. ácsánkodik ‘pöröl’, buddog rossz szándékkal járkál’, dévánkozik ‘tanácstalan töpreng’, ejtõdzik ‘túlságosan jóllakottan pihen’, pënye ‘gyámoltalan’, sajol ‘sajnál’, (el)sinkel ‘túlad, elveszteget’, sorjába ‘egyenként’.

A Nyelvatlaszból (Magyar Nyelvjárások Atlasza, 1968-77) is kikerestem néhány kérdést. A kapott válaszok nem mindig egyeznek a nyelvatlaszbeliekkel. Gyakran csak egyenes rákérdezéssel sikerült megkapni az atlaszban jelzett alakot, és ilyenkor is akadtak fonetikai vagy morfológiai eltérések. Pl. a burgonya morfémát kompér alakban jelzi a kérdéses területen, míg nagyanyám következetesen a köznyelvi krumplit használja. Hasonló párok a sindëly-zsindël, dunna-dunyha, tyûkör-tükör, majúkol-nyávog. Látható, hogy az atlaszbéli tájnyelvi alakok fokozatosan a köznyelvihez válnak hasonlóvá. Ez nem meglepõ, hiszen tudjuk, hogy az atlasz anyagát az ötvenes években gyûjtötték, s az akkori adatközlõ öregek már régen meghaltak. Viszont a régi használati tárgyak nevei, vagy igen ritkán használt morfémák általában egyeztek az atlaszban megadott nevekkel, olyannyira, hogy az összes kérdésnek kb. 50%-ára a nyelvatlaszban jelzett választ kaptam. Pl. ízík ‘kukorica szára ha a tehén már lerágta’, pël’va ‘könnyû hulladék, ami elszáll amikor a kukoricát szelelik’, pëndël’ ‘régi öregasszonyok alsóruhája’, pille ‘a darab amit a kenyér megszegésekor levágnak’, csana ‘csalán’. Ez is érthetõ, hiszen a régóta nem használt kifejezések mentesek a köznyelv hatásaitól. Volt azonban egy harmadik eset is, amikor a kapott válasz nem egyezett sem a köznyelvivel, sem a nyelvatlaszbelivel, pl. kifutó-karám-akól, borotva-bërëtva-pëngë. Az ilyen válaszok csekély száma miatt úgy gondolom, a jelenség egyedi, bizonyos morfémákhoz kötött. Az utolsó esetben pedig akár a kérdés félreértelmezése is okozhatta. Egy alkalommal a kérdésre az atlaszban palóc változatként szereplõ választ kaptam: gácsér-bakkacsa(palóc)-bakkacsa, a tiszai gádzsér helyett.

Mindebbõl azt a következtetést vontam le, hogy nagyanyám nyelvhasználata közeledett a köznyelvihez a század eleje, de még az ötvenes évek óta is. Továbbá, hogy minden tájszava tiszai hangszínû, néha palóc alakkal.

Ezután a többi –gyerekkorom óta gyûjtött, és a szalagon található– tájszót és szólást is meg akartam vizsgálni. Csakhogy a munka közben kiderült, hogy olyan hatalmas a rendelkezésemre álló anyag, hogy részletes vizsgálatára a dolgozat keretei semmiképpen nem adnak módot. Mivel ez alkalommal a célom a tiszai-palóc jegyek kimerítõ vizsgálata, úgy döntöttem, a tájszavakat majd esetleg egy következõ dolgozat témájául választom. Itt most csak egy igen rövid, és bizonyára hiányos összefoglalást közlök a vizsgálataim eredményérõl.

A tulajdonképpeni tájszókra, amik számomra a legérdekesebbek, kicsit több helyet szántam. Hamar kiderült, hogy ezeket is még több alcsoportba lehet sorolni. A számomra legkedvesebbek a nagyanyám személyes szóalkotásai, pl. kikustyorog, kikuttyan ‘kisétál/elsétál(gat)’, kecsmerkedik ‘kényeskedik’, nyihelõdik ‘dörgölõdzik valamihez’, veckelõdik ‘vergõdik’. Akadtak azonban jócskán olyan tájszavak is, amik a nyelvterület más részein is élnek. Ezek jelentését a Tájszótárból (Új Magyar Tájszótár, 1979, 1-3. kötet) kerestem ki. Pl. ganca ‘fõtt krumpliból szaggatott tésztaféle’. A tájszótár ezt az alakot a Néprajzi Értesítõ (Néprajzi Értesítõ 42., 1960:21) egy számára hivatkozva kifejezetten jászárokszállási szóként közli. Hasonlóképp a kaszli ‘különbözõ formájú és rendeletetésû szekrény v. láda’, amit a szótár szintén Jászárokszállásról közöl (Szabó, 1944:120). Csak a Jászság területén jegyezték fel a következõ példákat: kajinka ‘ördögcérna, Lycium’ (Jászberény), kutrica ‘disznóól’ (Jászkisér; máshol is használják, de más jelentéssel), letopik ‘tyúk párosodás elõtt lehúzódik, meglapul’ (Jászberény). Palóc tájszavak (Tóth, 1987) tiszai hangszínnel: girínd ‘görény’, mëgagyusztál ‘megver’, mëgáprëhendál ‘neheztel’, natyhaluska ‘fõtt, zsíros, krumplis nagy tésztagombóc’. Továbbá görhë ‘kukoricalisztbõl sütött pogácsa’, ami palóc, borsodi és tiszántúli vidékeken is használatos.

Az adatokból elõször azt a következtetést vontam le, hogy legtöbb tájszava a palócban is létezik, nagyanyám viszont tiszai hangszínnel használja õket. Másodszor a kifejezetten jász tájszók léte a nyelvterület sajátosságát jelzi. Tehát hogy nem lehet sem egyik, sem másik nyelvjárásba kizárólagosan belekényszeríteni, nyelvi jelenségei ennél sokkal egyedibbek.

A fentiek könnyebb áttekintése végett az alábbi táblázatban újból sorra vettem a felvételeken is hallható, illetve a szakirodalom alapján feltételezhetõ legfontosabb grammatikai jelenségeket, és besoroltam õket a megfelelõ nyelvjárástípusba.

A nagyanyám nyelvhasználatából hiányzó jelenségeket sötét háttérrel jelöltem.

A táblázatból egyértelmûen kiderül, hogy a nagymamám által beszélt nyelvjárás hangszínét tekintve a tiszai nyelvjárás része (ez tájszavain is megfigyelhetõ), fõképp az illabiális a hiánya és a záródó diftongusok miatt. Ezt megerõsíti fonémarendszere is, ami szintúgy tiszai.

A fonémák terheltsége és a fonémarealizációs jelenségek keveredést mutatnak, sõt még északkeleti sajátosságok is elõfordulnak. A legjobb példa erre talán a j-ly probléma. A nyelvjárás j-zõ, ly egyáltalán nem fordul elõ benne, ami rendkívül erõs tiszai sajátosság. Ugyanakkor az ellentétes, palócos palatalizáció mégis gyakori. Ennek ellenére úgy gondolom, hogy a legfontosabb jegyek (a j-zés; az erõs í-zés) többsége itt is tiszai.

Alaktanilag is érdekes a helyzet. Sok tipikusan palóc rag hiányzik, de nem az összes. Ezért inkább a két típus egyenlõ mértékû keveredésérõl van szó, és nem a tiszai dominanciájáról.

A magyar szakirodalomra általában jellemzõ, hogy a mondattani jelenségeket nem elemzi kimerítõen. Emiatt én sem vállalkozhatok messzemenõ következtetések levonására, hiszen nincs elég adatom a palóc, és még kevesebb a tiszai mondattanáról.

Néhány tájszava egyedi, csak a Jászság területére jellemzõ. Emellett bõven találhatunk kifejezetten palóc szavakat is. Azt, hogy milyen arányban használ tiszai tájszókat, sajnos nem tudom megállapítani, mert átfogó tiszai tájszótár még nem készült.

Mindebbõl kiderül, hogy kutatásaimnak jócskán voltak hiányosságai, részben a hiányzó szakirodalom miatt. Ezért egy késõbbi vizsgálat, ami már nagyobb szakirodalmi anyagot hasznosíthat, lehet, hogy más eredményre vezet.

Mégis, az eddigi információk alapján alátámasztható az az állítás, hogy a jász dialektus a Jászság földrajzi fekvése miatt a palóc és a tiszai nyelvjárástípusok közötti átmenetet alkotja. Egyedisége a kettõ keveredésébõl adódik. Mindez azonban nem indokolja, hogy külön nyelvjárástípusként tartsa számon a szakirodalom. Nem tartom jogosnak viszont, hogy éppen a palóchoz sorolják be, mert nagyon sok palóc sajátosság hiányzik, és túl sok a tiszai jegy.

De szeretném hangsúlyozni: egyetlen személy beszédét vizsgálva nem vonhatok le messzemenõ következtetéseket a jász dialektusról. Csakis annyit jelenthetek ki, hogy az a jász, amit a nagymamám beszél, valóban a palóc és a tiszai keveréke, de mégis közelebb áll a tiszaihoz.

analógia • A nyelvi változások egyik legfõbb mozgatóereje. A beszélõknek az a törekvése, hogy hasonló jelenségeket hasonló formában fejezzenek ki. A rendhagyó formák és kivételek ellen dolgozik, és az egységesülés irányában hat.

asszimiláció • (hasonulás) Két szomszédos mássalhangzó közül az egyik oly módon változtatja meg a másikat, hogy helyette egy másik fonéma keletkezik.

diftongus • (kettõshangzó) Két magánhangzó egyszótagos kapcsolata, amelyek közül csak az egyik a szótagalkotó, a másik alárendelt, ún. simulóhang. Aszerint, hogy a két magánhangzó közül melyik a hangsúlyos megkülönböztetünk: ereszkedõ v. záródó, pl. jó^u, emelkedõ v. nyitódó, pl. szⁱëp, és lebegõ, pl. këiz ~okat.

fonémagyakoriság • Egyes fonémák elõfordulásának gyakorisága a köznyelvhez hasonlítva.

fonémamegterheltség • Egy bizonyos fonéma rendszeres megjelenése, a köznyelvben egy másik fonéma által elfoglalt helyzetben, pl. ö-zés a déli területeken az ë helyén.

fonémarealizációk, változatok • Egy nyelvjárásban a köznyelvitõl eltérõ fonéma használat.

fonémarendszer • A köznyelv 14 magánhangzó-fonémájával (a, o, ö, u, ü, e, i + á, ó, õ, ú, û, é, í) szemben a nyelvjárásokban más-más számú fonémát találunk, pl. Zalában nincs hosszú ú, û, í, azaz ~e 7+4.

geminálódás • Mássalhangzó-kettõzõdés, rövid mássalhangzó hosszúvá válása.

hangszín • Egy nyelvjárásban elõforduló hangok a köznyelvihez hasonlított nyíltsági foka, labialitása és mono v. diftongálása együttesen adja a nyelvjárás ~ét.

hiátustöltõ • Két magánhangzó találkozási pontja a szó belsejében v. szóvégeken az ún. hiátus. Mivel az egyiknek a képzésérõl a másikéra átállni nem könnyû, a legtöbb nyelv igyekszik kiküszöbölni, pl. töltõhang közbeiktatásával. A magyarban ez legtöbbször j, de lehet v vagy h is.

illabiális • Ajakkerekítés nélkül képzett magánhangzó, pl. á, e, é, i, í.

intervokális • Két magánhangzó közötti.

jelentésbeli • (tájszó) Olyan köznyelvi szó, aminek a nyelvjárásban más a jelentése, esetleg eltérõ a hangalakja is. pl. embër ‘férfi’.

kakuminális • Nyelvheggyel ejtett hang.

kettõshangzó • lásd! diftongus

labiális • Ajakkerekítéssel képzett magánhangzó, pl. a, o, ó, ö, õ, ü, û.

nyelvemelkedési fok • A magánhangzók képzésekor a nyelvhát a szájpadlás felé emelkedik. Felsõ nyelvállású hangok: i, í, u, ú, ü, û; középsõ: ë, é, o, ó, ö, õ; alacsony: a, e; legalacsonyabb: á. Egy ~ eltérés van pl. az alsó és középsõ nyelvállású fonémák közt.

nyelvjárástípus • Egyes olyan nyelvjárásokat összefogó nagyobb nyelvjárási egység, amelyeket hasonló nyelvi jelenségek kötnek össze. Gyakran több tájegység területén húzódik. A ~ok közt széles átmeneti sávok találhatók.

nyílt • lásd! nyelvemelkedési fok. Minél alsóbb nyelvállású a képzett hang, annál ~abb.

tulajdonképpeni • (tájszó) A köznyelvben ismeretlen szó, csak egy bizonyos nyelvjárás területén fordul elõ.

zárt • lásd! nyelvemelkedési fok. Minél felsõbb nyelvállású a képzett hang, annál ~abb.

A Zagyva-parton megtelepedett jászság ideköltözésének ideje történeti rejtély. Sorsuk hasonló a kunokéhoz, mindkét népcsoport a mongolok elõl menekült a Kaukázusból és a Fekete-tenger melletti pusztákról, mégsem bizonyítható, hogy a kunokkal együtt érkeztek a mai Jászság területére. A XIV. sz. elejéig csak kunokról beszélnek a krónikák. A jász népnév elõször 1318-ban tûnt fel a magyarországi forrásokban: natione Jazocine. Egy következõ, 1323-i oklevél (Györffy, 1987:60) azt a kérést fogalmazza meg, hogy Károly Róbert vegye ki a jászokat Keverge fiainak joghatósága alól. A király hadi érdemeikre való tekintettel teljesítette kívánságukat, és megtoldotta azzal a kiváltsággal, hogy maguk választhattak kapitányt, azaz döntõbírát. Az oklevél szövegébõl kiderül, hogy a jászok már egy ideje Magyarországon éltek, a királyi seregben katonáskodtak, és igyekeztek saját uraik fennhatósága alól megszabadulni. Az 1323-i okiratot több hasonló követi. (Pálóczi, 1989:54)

Csakhogy mindezek az oklevelek nem említik a jászok akkori lakóhelyét, és bizonyítékok vannak arra, hogy másutt is éltek jászok akkortájt. Korai telepeik voltak a Pilisben, Esztergom környékén, sõt még Komárom, Nógrád területén és az Al-Duna mentén is. (Pálóczi, 1989:55) A mai Jászságban élõ jászok említésére legkorábban 1366-ban kerül sor. (Györffy, 1987:61).

Kérdéses tehát, hogy mikor történt a Jászság nevét adó jászok tömeges letelepítése. Erre több elmélet is létezik, a legvalószínûbb azonban, hogy a letelepedés észrevétlenül, folyamatosan zajlott. Jóllehet már elõtte is éltek ott jászok, csak a XV. sz. második felében alkotnak táboraik már összefüggõ településcsoportot a Zagyva mentén.

A nyelvi emlékek is a fentieket bizonyítják. A legtöbb jász település neve magyar eredetû, tehát: a jászoknak késõbb kellett oda települniük, úgyhogy a magyar helyneveket csak utólag vették át. Mindezt megerõsíti az a történeti tény, hogy a jászok nem magyarul beszéltek, nyelvük a régi kaukázusi alánhoz (ma oszét) közelálló iráni nyelv lehetett, amire a fennmaradt nyelvemlékekbõl következtethetünk. Pl. a személy- és köznevek, továbbá egy 1422-i pilisi, jászfalui oklevél hátuljára lejegyzett szójegyzék kétséget kizáróan bizonyítja iráni eredetüket. (Pálóczi, 1989:56) Tehát a XV. sz. elsõ felében a jász nyelv még mindig élt szigetszerû településeken. Sõt még a letelepedés, kereszténnyé válás (XV. sz. második fele), és nyelvi beolvadás után is találkozhatunk az eredeti nyelv és kultúra nyomaival. Pl. egy 1550-i adóösszeírásban a családnevek közt olyan megkülönböztetõ neveket találunk, amik pogány eredetûek.

A magyartól eltérõ kultúrájuk, és persze kiváltságaik miatt tehát viszonylag izoláltan éltek a Jászságban. Csakhogy a magyar királyok fokozatos zsoldos hadseregre való áttérése magával vonta, hogy a jászoknak csökkent a hadi értékük, s ettõl fogva folyamatosan harcolniuk kellett kiváltságaikért. Nehezen bár, de sikerült megõrizni õket egészen a török idõk végéig, olyannyira, hogy földesúri hatalom alatt soha nem álltak, mert szállásföldjeik teljes tulajdonjoggal az övéik voltak. Ennek ellenére a földmûvelõ, letelepedõ életmód miatt õk sem tudták megakadályozni a vagyoni differenciálódást, még zárt társadalmukban sem. Igaz viszont, hogy nagybirtokos réteg soha nem alakult ki, még a 19. sz. végén is alig akadt 500 holdnál nagyobb birtok.

A Habsburgok viszont véget vetettek összes kiváltságuknak, mikor 1702-ben eladták a jász kerületeket egy lovagrendnek, akiknek ezentúl adót kellett fizetniük. Végül Mária Teréziától kaptak engedélyt, hogy visszaváltsák önmagukat. Ez volt az ún., redemptio, ami végképp osztályokra tagolta az addig még úgy-ahogy egységes jász társadalmat.

A jászok és a magyarok közti különbségek a történelem során természetesen egyre halványodtak, pl. az infrastruktúra fejlõdése, a lakosság mozgása miatt. A lényeg, hogy mára már teljesen asszimilálódtak, magyarrá váltak a jászok is.

Tehát láthattuk, hogy a jász néptörzs igen sokáig különálló szigetet alkotott a magyar népességben, és ez eltérõ nyelvének, kultúrájának, társadalmi struktúrájának volt köszönhetõ, amit megerõsített az is, hogy lakosai kiváltságokat élvezhettek. Minderre azért tértem ki, mert nyilvánvaló, hogy a történelem a terület nyelvhasználatára is kihatott.

Jászárokszállás 1991 óta város, Szolnok megye felsõ járásában, Heves megyébe ékelve fekszik. Budapesttõl 72 km távolságra található, a Hatvan, Gyöngyös és Jászberény alkotta háromszögben. A város a Jászság északi, a Mátraaljával határos területén fekszik, tehát az Alföld és a Mátra közé ékelve. Lásd! 1/b. térkép.

Elõször 1366-ban említik a források, Árka-szállás-ként egy peres ügyben. Nevét a határán levõ ún. Csörsz árokról kapta, amirõl valószínûsíthetõ, hogy egy ókori hadászati védelmi rendszer tagja. A hagyomány azt tartja, hogy az árpádkori Csörsz vezér ásatta. A név másik tagja, a szállás a jászok õsszervezetére utal. A jászok ugyanis szállásokba tömörültek, és ezek központja volt az ún. szék.

Érdemes még megemlíteni róla, hogy lakosságát többször kipusztították a történelem viharai. Fõleg a három részre szakadt Magyarország korában, hiszen a török birodalom határa éppen erre húzódott. Többször elõfordult pl., hogy egyszerre a törökök és a Habsburgok is adóztatták a várost.

Késõbb Mária Teréziától mezõvárosi rangot kapott, amit a XIX. században elvesztett, majd 1991-ben kapott vissza. Ma 8694 lakosa van, területe 77,14 km². A lakosok nagyrészt a Jászberényi Hûtõgépgyár Gyáregységébe vagy Pestre járnak dolgozni, esetleg mezõgazdasági idénymunkákat végeznek. Sokakat foglalkoztatott a háziipari szövetkezet is –a városban nagy múltú a toledós hímzés és a szõnyegszövés– amíg a rendszerváltás után meg nem szûnt.

- És akkor mentek a szülõk is mindig?

- És akkor az hogy volt, hogy a szülõk külön ott leültek?

- Tesík?

- A szülõk úgy külön leültek, a fiatalok meg...

- Ühü.

- És az nem volt unalmas, nektek? Ti csak ültetek.

- Haha!

- Más ezen kívül?

- Csak a mozi vó^ut, a mozitú mëk sokszor többët írt ... no mikor kicsik vó^utak még a gyerëkëg, Bözsi mëg Lacika. [...] Mán ezek az unokák vó^utak.

- Ja, aha.

- Aha.

- Csúnya alakok? Már ijesztõek, vagy hogy csúnyák? [...]

- Veres?

- Fölkeltett. Fölébresztett, fejezd be a mesét.

B. Lõrinczy Éva (fõszerk) Új Magyar Tájszótár; Akadémiai Kiadó, Budapest (1979-92)

Bárczi Géza: Fonetika, Tankönyvkiadó, Budapest (1957)

Bárczi Géza: A magyar nyelvatlasz munkamódszere, Akadémiai Kiadó, Budapest (1955)

Bárczi Géza, Deme László (szerk): Magyar nyelvjárások atlasza;
Akadémiai Kiadó, Budapest (1968-77)

Bolla Kálmán: Magyar fonetikai atlasz: A szegmentális hangszerkezet elemei
Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest (1995)

Deme László: Nyelvatlaszunk funkciója és további problémái, Akadémiai Kiadó, Budapest (1956)

Györffy György: Az Árpád kori Magyarország történeti földrajza
Akadémiai Kiadó, Budapest (1987)

Jászó Anna: A magyar nyelv könyve, Trezor Kiadó, Budapest (1991)

Palóczi Horváth András: Besenyõk, kunok, jászok; Corvina, Budapest (1989)

Pesthy Frigyes helynévtárából: Jászkunság I.
Katona József megyei könyvtár és Verseghy Ferenc megyei könyvtár,
Kecskemét-Szolnok (1978)

Simon Béla (szerk): Szülõföldem, a Jászkunság; Axel-Springer - Magyarország Kiadói Kft. Szolnok (1992)

Somlyai Magda: Történelemformáló hétköznapok Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében; Szolnok megyei levéltár, Szolnok, (1981)

Szabó József: Szógyûjtemény, Magyar Tudományos Akadémia Nyelvjárási Intézet Budapest (1944)

Szolnok megye története a régészeti leletek tükrében, Damjanich János Múzeum, Szolnok (1982)

Tóth Imre: Ipoly menti palóc tájszótár, Magyar Nyelvtudományi Társaság, Budapest (1987) Gyûjtés ideje: 1937-43. Helye: középpalóc területek.

Magyar Nyelvõr: I. füzet; szerk: Simonyi Zsigmond (1900)