Zsombori Károly, – illetve ahogy a karinthys diákok, tanárok
generációi ismerték – „Karcsi bácsi”
2017. november 16-a óta nincs közöttünk.
Az iskola felépítéséért felelős 23-as számú Állami Építőipari
Vállalatnál művezetőként dolgozott, és
ilyen módon egészen a gimnázium alapkőletételétől kezdve 2008-as
nyugdíjba vonulásáig a karinthys
mindennapok részévé vált.
Amikor iskolánk 1986-ban megnyitotta kapuit, gondnokként folytatta
tevékenységét. Bár a
felügyelete alatt dolgozó karbantartók és takarítók, portások és
éjjeliőrök szigorú „Főnök”-nek
tartották, abban mindannyian egyetértettek, hogy nála jobban senki
nem ismeri ezt az iskolát, és nála
senki nem szereti és védi hatékonyabban az értékeit. Ha egy falban
futó vezetéket kellett megtalálni
vagy egy soha nem használt vízelzáró csapot keresett a szerelő,
csak Karcsi bácsit kellett
megkérdezni, és ő azonnal mutatta a gipszkarton mögött vagy az
álmennyezetben rejtőző pontot.
Még az épületet díszítő növényeket is sajátjaként védte, ápolta,
sokszor még a diákokkal, sőt
tanárokkal is összeakasztva a bajszát egy-egy szobafenyő vagy
fikuszlevél megóvása érdekében.
Legendás hévvel küzdött az asztalokra ülő tanulóifjúság ezen
eléggé el nem ítélhető szokása ellen.
Még nyugdíjba vonulása után közel tíz évvel is rá hivatkozunk,
amikor megkérjük a diákokat, hogy
inkább a padokon vagy székeken foglaljanak helyet.
Betegsége miatt az utolsó években már nagyon ritkán járt be
szeretett iskolájába, de telefonon
tartotta a kapcsolatot a régi kollégákkal, és lélekben velünk volt
ünnepélyes alkalmainkkor is.
Szomorú szembesülni vele, hogy még csak 30 éves az iskolánk, de
ismét elment az alapítók közül
valaki, akinek oroszlánrésze volt annak az intézménynek a
megteremtésében, amelyet Karinthy
Frigyes Gimnáziumként ismerünk és szeretünk. Nagyon fog hiányozni.