A zajterhelés élettani hatása
Felnőttek esetében a 140 dB-nél erősebb hangok (gyerekeknél már kevesebb is)
azonnali és visszafordíthatatlan idegkárosodást okoznak.
95–110 dB intenzitásszintek (pl. diszkókban) pár óra alatt reverzibilis, ennél
hosszabb idejű terhelés esetén irreverzibilis halláskárosodással járnak.
Ennél alacsonyabb zajszint is lehet azonban ártalmas:
Bármilyen 85 dB-nél erősebb hang az érzősejtek túlterhelésével jár, és a
halmozódó hatás idővel hallásromláshoz vezet.
A zajos környezetben élők hallásküszöbe növekszik (elsősorban a közepes és a
magas frekvenciáknál).
70 dB már akadályozza a beszéd útján való kommunikációt.
55–60 dB szintű állandó zaj már zavarja a pihenést és a munkavégzést. A zavarás
számszerűsítése azonban igen nehéz. A frekvenciáktól és a zaj időbeli
lefolyásától is függ, hogy mennyire nehezen viselhető, továbbá nagyok az egyéni
különbségek is, és az egyes emberek válaszreakcióit is sok egyéb tényező
befolyásolja.
Statisztikusan kimutatható, hogy a zaj többféle betegség kialakulását elősegíti
(szívműködési és érrendszeri hatások, például magas vérnyomás,
az embrió rendellenes fejlődése, stb.)
Megromlik a koncentrálóképesség és teljesítőképesség, az időérzék. Alvászavarok
léphetnek fel.
Az emberek lelkiállapotára gyakorolt hatása révén az emberi kapcsolatokat
befolyásolja mind egyéni, mind társadalmi szinten: félelmet, szorongást vált ki,
megváltoztatja a viselkedést, például ingerlékenységet, szexuális
zavarokat okozhat. A hirtelen zajok által kiváltott védekezési reflex balesetek
okozója lehet.
Az egészségügyi következményeken túl is van a zajnak társadalmi méretekben
megfigyelhető hatása, például a zajos környékek elhagyása tömeges népességmozgások
formájában.
Az emberhez hasonlóan az állatok életét is befolyásolja a zaj: például
megnehezíti a ragadozó közeledésének észlelését, a párkeresést, a territórium
kijelölését, veszélyjelzések észlelését, szükségtelen menekülési reflexet vált
ki, megzavarja a vándorlási útvonalakat, stb.